Tizedik rész - Álmos órák

Sziasztok! Ne akasszatok fel! Tudom, hogy közel három hete nem tettem fel új részt, és nagyon sajnálom! Túl sok a tanulni való! Nah, de nem panaszkodok! 

Jó olvasást! És Kellemes Pünkösdöt Kívánok! :*

xoxo

N.

            Imádom a Fall Out Boy-t! Nagyon szeretem minden számukat. Még szerencse, hogy Ashley is velem jött. Nem is tudom, mit csinálnék nélküle. Valószínűleg el sem jöttem volna. pedig kár lett volna kihagyni! A koncert remek volt. Együtt ujjongtunk Ashley-vel az első sorban. Csak ketten voltunk.

            A koncert eléggé elhúzódott. Késő este értünk haza. Szerencse, hogy nem futottunk össze azzal a kis taknyossal. Igaz, ő nem szereti a rockot, ám én minden pillantásommal őt lestem. Nem akartam, hogy meglepjen. Utálom, amikor az ellenségek lepnek meg. Bree egy ribanc! Átkozom a napot, amikor megismertem!

             - Miss Pierce! – amint meghallottam a történelem tanárnőm hangját, kipattantak a szemeim. Az osztály összes tagja engem bámult, és éreztem, hogy emiatt, arcomat elönti a pír – Miss Pierce, remélem jól aludt! – a tanárnő szemében gúnyt véltem felfedezni, viszont volt benne valami más is. Kedvesség. Elég furcsa kombináció volt ez egyetlen szempárban!

             - Nagyon sajnálom tanárnő – többet nem tudtam mondani, mert a csengő hangos csilingelése tudatta, hogy vége az órának. Kimentem az osztályból, majd miután meglátogattam a szekrényemet, lementem a kantinba, ahol Ashley és Dan várt. Helyet foglaltam mellettük, és elmeséltem nekik, hogy mi történt töri órán.

             - Látod Kath? Én megmondtam, hogy többet kéne aludnod! – korholt Ashley

             - Igen tudom, de mond ugyanezt a tanáraimnak, és hátha akkor kevesebb tanulni valót fognak adni.

             - Jaj ugyan már! Azért vagy fáradt, mert suli után Tyson-nal lógsz, este pedig, sőt, néha éjszaka is, tanulsz. Ez így nem mehet tovább!

             - Nem is fog! Holnap megírom az utolsó félévit, és utána már nem kellesz tanuljak. Legalábbis, nem olyan sokat mint eddig – próbáltam védeni magam, több kevesebb sikerrel. Tudom, hogy igaza van Ashley-nek, de nem tudok ellenállni Tyson puha, édes ajkainak. Legszívesebben reggeltől estig csókolnám.

             - Na jó, váltsunk témát. Mikor lesz gitárórád?

             - Ma lesz, délután 4től.

             - Akkor haza sem jössz előtte?

             - Nem. Ne haragudj.

             - Semmi baj, majd Dan hazakísér. Ugye Dan? – kérdezte a húgom, és közben olyan szépen nézett szíve választottjára, mintha attól tartana, hogy nemet fog neki mondani. Pedig én tudom, hogy az egyetlen dolog, amire Dan nemet mondana, az az lenne, ha Ashley megkérné, hogy felejtse el őt.

             - Hát persze szívem – mondta, majd megcsókolták egymást. Ilyenkor hol van Tyson?

            Délután négykor, felmentem a harmadik emeletre, Gregory osztályába. Előtte rácsörögtem, mert nem akartam csak úgy pofátlanul bemenni az osztályába. Sosem lehet tudni, mit zavarnék meg, ha csak úgy benyitnék.

            Gregory kikukkantott, majd kitárta az ajtót.

             - Szia! – köszöntött, majd villantotta a mosolyát. Rápillantottam a fogaira, és feltűnt valami.

             - Szia! Jéé, levették a fogszabályzódat?

             - Igen. Képzeld, most ettem négy éve először almát!

             - Na, szívből örülök! – válaszoltam egy 1000W-os mosollyal – amúgy, nagyon jól nézel ki nélküle! Mármint, vele is jól néztél ki... – atyám! Miért nem tudok értelmesen beszélni, mikor vele vagyok?

             - Köszönöm.

Kezdetét vette az óra. Gregory megtanított riffelni. nagyon érdekes, és gyakori dolog elektromos gitárosoknál a riffelés. Éppen a rock akkordokat másoltam a tábláról, a füzetbe, mikor a nyitott ablakon keresztül megéreztem, hogy beáramlik a hideg levegő. Lúdbőrös lettem, és vacogni kezdtem.

             - Csak tán nem fázol? - kérdezte a tanárom

             - Hát, csak egy kicsit - válaszoltam, majd folytattam a másolást.

             - Adjam a felsőmet? –  először úgy hittem, hogy rosszul hallok, majd miután meggyőződtem, hogy a hallásom még a régi, kitágultak a szemeim.

             - Nem muszáj, köszönöm.

             - Biztos? Pedig nagyon szívesen odaadom – mondta, viszont a szemeiben nem véltem felfedezni semmi különöset. Csak, mint barát a barátnak, kedvességből, és törődésből, felajánlotta, hogy viselhetem a felsőjét. Mivel tudtam, hogy neki ez nem jelent semmit, elfogadtam. Utána már nem fáztam. Bevallom, remek illata volt a felsőjének. Nem az a markáns, férfiillat, hanem olyan, mint a Tyson-é. Leírhatatlan.

            Az óra után, Gregory elkísért a kocsimig.

             - Köszönöm, hogy elkísértél. Te most hazamész? – kérdeztem. Egy kívülállónak bizonyára furcsa lenne, hogy ilyet kérdezek az egyik tanáromtól, de mi már barátok is vagyunk, nem csak tanár-tanonc kapcsolat van köztünk.

             - Igen, hosszú volt ez a nap.

             - Szeretnéd, ha elvinnélek? – véletlenül jutott eszembe ez az ötlet, és Gregory is sokat gondolkozott rajta, ám végül beadta a derekát.

             Miután elmondta a címét – ami közel volt a környékünkhöz – beszálltunk, és útnak indultunk. Az egész utat végigbeszéltük. Egy beszélgetés során is rengeteget tanulok tőle. Váltig tudom állítani, hogy remek tanár lesz belőle.

            Amint megérkeztünk, Gregory kiszállt a kocsiból, és én is, hogy segítsek kivenni a gitárját a hátsó ülésről. mikor minden megvolt, visszaadtam neki a felsőjét, és illedelmesen megköszöntem kedvességét.

             - Nagyon szívesen. Én is köszönöm, hogy elhoztál. Legyen szép estéd!

             - Neked is! Jó éjszakát!

             - Viszont kívánom!