Nyolcadik rész - Szerelem

Sziasztok!

Bocsánat a késésért, és azért is, mert ez a fejezet elég rövidre, és izgalom mentesre sikerült. Ez egy amolyan "átmeneti fejezet".

Remélem tetszeni fog!

xoxo

N.

            A tél hamar elment.

            Gondolom itt, New Orleans-ban nem olyan elterjedt ez az évszak, mint Chicago-ban. Hó sem hullott, viszont előfordult néha, hogy eleredt az eső. Imádom az esőt. Főleg a nyári záporokat. Viszont sajnos itt nem élvezhetem ezt, mivel itt ritkán esik, de amikor elered, akkor napokig esik.

            Május van. Ez azt jelenti, hogy már közel három és fél hónapja költöztünk ide, a Jazz őshazájába. Amióta itt lakok, olyan, mintha kicseréltek volna. Többször hallgatok zenét – néha még éjszaka is -, sokat merengek, az életen, és annak értelmén, bár akadna néha jobb dolgom is, és a nap nagy részét Tyson-nal töltöm. Minden este elvisz a belvárosba, és elhív fagyizni, vagy megeszünk egy pizzát. Olyan sok dologban hasonlítunk. Úgy érzem, közel vagyok ahhoz a ponthoz, hogy bevalljam neki, hogy mennyire szeretem... olyan jó lenne, ha ő mondaná ki előbb. Akkor tudni fogom, hogy tényleg szeret. Így is tudom, de a gondolat és a tett, ritkán járnak kéz a kézben.

Péntek van. Épp haza tartok, egy – nehéznek nem mondható – nap után, viszont most Ashley nincs velem. A belvárosban maradt Dan-nel. Milyen érdekes! Chicago-ban nem volt szeretőnk, ám amint betettük ide a lábainkat, mint derült égből villámcsapás - persze pozitív értelemben - megjelent Dan és Tyson. 

            Elég jól haladok a tanulással elektromos gitáron. Minden héten egyszer van óránk. Általában hétfőn, de van, hogy Gregory nem ér rá – mivel ő a suli legjobb gitárosa, és mindenhova őt kérik fel, zenélni, ő pedig egyből igent mond mindenre. Néha sajnálom őt. Volt, hogy nem aludt egész éjszaka, mert énekeket fordított latinról, angolra. Sokszor rácsodálkozok az okosságára, és a műveltségére. A zene a mindene. Ez látszik rajta. Lehet, hogy letagadja, és azt állítja, hogy számára ettől fontosabb dolgok is léteznek, mint például a suli, vagy a barátnője – akiről mellesleg még mindig meg van a véleménye Ashley-nek – vagy a családja, de én tudom, hogy ő akkor önmaga, mikor a hangszere a kezében van. Nem fogja soha abbahagyni a zenélést. Ezt érzem.

            Otthon nem akadt semmi tennivaló. Egész délután unatkoztam. Kínomban nekiláttam gyakorolni. Mostanában sokszor volt a gitár – akit elneveztem Bonnie-nak – a kezemben, mivel azt szeretném, hogy büszke legyen rám a tanárom. Ez nem minden tanárral van így. Van akit kifejezetten utálok.

            Este elvittem Thomas-t sétálni, és megbeszéltem Tyson-nal, hogy várjon a „törzshelyünkön”, ami egy helyi park volt.

Amint odaértem, rögtön megpillantottam Tyson-t. A kapunál állt. Olyan sexy volt! A szeme kék, mint a végtelen óceán, ajkai mosolyra húzódtak, amint meglátott.

             - Szia – köszönt, majd ajkaimra vetette magát. Magához szorított, ajkai lágyan becézték az enyémet, majd nyelvét is használatba vette, és egy lábremegtetően lágy csókban részesített. Hmm...imádom az olyan apró örömöket, mint a csók, az ölelés és a simogatás. Tyson mindháromhoz nagyon ért. Úgy érzem, remekül egymásra vagyunk hangolva. Talán egy fél órába is beletelt, mire elengedtük egymást, és bementünk a parkba. A szám teljesen elzsibbadt, beszélni is nehezemre esett, ezért inkább Tyson-t hallgattam. Ő amúgy is, szeret magyarázni. És hát, mi tagadás? Jól csinálja!

Mivel idősebb tőlem egy évvel, van rá eset, hogy megkérem, hogy segítsen a tanulásban. Ő készségesen teszi, habár, néha látom, hogy nem mindig őszinte a mosolya, amikor szóba jön a tanulás.

            Sok mindenről beszélgettünk. A barátoktól megkezdve a zenén keresztül, egészen az amerikai irodalomig. Vele bármiről lehet beszélgetni. Művelt, és okos. Ám ami ettől is fontosabb; ért a zenéhez. Ez nem elhanyagolható tény. Tud gitározni – akusztikus, elektromos, és basszus gitáron – és zongorázni. Ahogy mondaná: ha ismersz egy adag elméletet, akkor minden hangszerrel tudsz kezdeni valamit. Ebben egyet értek. Ezt már Gregory is mondta. Ő jelenleg két hangszeren is tanul egyszerre. Már megint itt tartunk. Mostanában azon kapom magam, hogy a kelleténél is többször gondolok Gregory-ra. Egy megmagyarázhatatlan érzés fog el, amikor vele vagyok. Kellemes a társasága, és remek tanárnak tartom. Ő a kedvenc tanárom, és egyben a barátom is, és mindig alig várom, hogy találkozhassak vele. Mások azt gondolnák, hogy szerelmes vagyok, de nem. Ez nem szerelem. Ez csak tisztelet egy olyan ember iránt, aki ezt teljes mértékben megérdemli.

            Még mielőtt teljesen besötétedett volna, Tyson hazakísért. Bementünk a házba, Thomas-t bevittem Ashley-hez, majd bementem a szobámba, ahol az ágyon ült az én szerelmem. Az ölébe ültem, átkaroltam a nyakát, majd megpusziltam az arcát, és a nyakhajlatába fektettem a fejem. Az orromat ismét foglyul ejtette finom, férfias illata.

Megfogta az arcomat, ajkaihoz húzta, majd megcsókolt. Ez a csók minden érzelmét elárulta. Érzem, hogy szeret engem. Ohh...a boldogságtól meg tudnék halni. Az egyik keze a derekamon, a másik pedig a nyakamon pihent, ám egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a derekamon pihenő keze lefelé araszol, egészen a fenekemig. Jól esett az érintése, és a csókja. Sosem gondoltam volna ezelőtt, hogy a csók ilyen jó dolog. Miután elvált ajkaimtól, a nyakamat vette kezelésbe. Apró puszikkal tarkította bőrömet. Ajkaimat apró sóhaj hagyta el, majd felálltam Tyson öléből, és lefektettem az ágyra. Hozzábújtam, ő pedig átölelt. Nem szándékoztam lefeküdni vele – vagyis de, de nem úgy... -, hiszen itthon vannak a szüleim, és Ashley is.

Tyson megpuszilta a fejem búbját, én pedig a mellkasát. Majd meghallottam azt a szót, amelyet már régóta vártam

             - Szeretlek