Ötödik rész - Az új hangszer

             - Mesélj húgi, mi volt? Hogy történt? – Katherine nem kímélte Ashleyt, mivel amint hazajött, rögtön faggatni kezdte őt.

 - Nos, az történt, hogy Daniel szerelmet vallott... én pedig... tudod, hogy mennyire odavoltam érte! És hát... rám törtek az emlékek, az érzések... és nem tudtam ellenállni neki.

 - Nem is kell... mi ebben olyan bonyolult? Te szereted őt, ő szeret téged, s véleményem szerint illettek egymáshoz, szóval nincs miért szégyenkezned. Légy boldog, amiért téged megáldottak a fentiek ilyen kellemes párral... bezzeg, ha nekem is ilyen szerencsém lenne...

 - Majd el fog jönni a te lovagod is, aki majd lakatot fog tenni a szádra – válaszolta Ashley. Bízott benne, hogy nővére tényleg meg fogja találni a hozzávaló fiút.

 - Ugyan már! – legyintett Katherine – én nem hiszek a tündérmesékben! Én, apáca leszek! – a lány határozottsága egy percre még a húgát is megrémítette, de ő ezt egy cseppet sem gondolta komolyan.

  - Na jó, hanyagoljuk a témát, inkább mesélj, te mit csináltál amíg én sétáltam?

  - Hát... – Katherine mesélésbe kezdett, miközben felmentek a szobájába. Ott, a lány előkereste az összekuporgatott zsebpénzét, s megállapította, hogy éppen elegendő pénze van, egy elektromos gitárra. Sőt, még marad is neki. Megkérte a húgát, hogy tartson vele holnap, suli után, hogy vegyék meg a hangszert. Ashley egyből rábólintott.

Este felhívta Gregoryt, hogy megkérdezze, hogy milyen gitárt vegyen. Mivel a lány nagyon szerette a rockot, a fiú azt mondta, hogy az ikertekercses hangszedős gitár a legideálisabb számára.

             - Rendben, akkor hétfőn találkozunk – mondta Gregory

             - Oké. És pengetőt is fogunk használni?

             - Nem feltétlenül. Egyenlőre még nem kell, majd szólok, oké?

             - Oké. Akkor hétfőn...

             - Igen. Szép estét!

             - Köszönöm, viszont.

             - Köszi, szia!

             - Szia!

            A beszélgetésnek vége szakadt. Katherine azon töprengett, hogy vajon milyen lesz az első óra. Úgy gondolta, hogy Gregory számára természetes, hogy oktat, de neki idegen lesz először ez az egész... legalábbis ő ekkor így gondolta.

            Másnap, Katherine és Ashley kettőig voltak az iskolában. Azelőtt nap megbeszélték a szüleikkel, hogy Katherine gitárórákat fog venni, úgyhogy tudják, hogy suli után nem mennek haza, hanem bemennek a városba, és keresnek egy jó zeneboltot. Nem volt nehéz dolguk, mivel szinte minden utcában található.

Bementek hát az egyikbe, és nézelődni kezdtek.

             - Jó napot hölgyeim, segíthetek? – kérdezte egy fekete bőrű, idős ember

             - Jó napot, elektromos gitárt szeretnénk vásárolni.

A férfi elvezette őket a bolt egyik sarkába, amely tele volt szebbnél szebb gitárokkal.

             - S milyenre gondolt?

             - Hmm... humbucker-es Gibson, Les Paul-t. Lehetőleg pirosat – a férfit meglepte a lány. Nem gondolta volna róla, első ránézésre, hogy ilyen felkészült. Elsétált a férfi a raktárig, és visszajött a gitárral, amelyet a lány szeretett volna. A gitár teste piros volt, a koptatólapja fekete.

             - Az ára 659,00$, és jár hozzá egy tok, egy szett húr, két pengető, egy gitárpánt, 20W-os erősítő, és persze egy kábel. Egy év garanciával.

A lány első látásra beleszeretett. Érezte, hogy ez lesz az a gitár, amely – talán – megváltoztatja az életét. Megvette, szőröstől-bőröstől, mindennel együtt. Ashley-nek is nagyon megtetszett a gitár, amely most már a nővére tulajdonában van.

            Amint hazaértek, Katherine nekilátott a gitározásnak. Lefogta azokat az akkordokat, amelyeket már ismert, és megállapította, hogy az elektromos gitár sok mindenben eltér az akusztikustól. A lány alig várta, hogy tudja használni a legújabb hangszerét. Katherine úgy gondolta, hogy átmegy húga szobájába. Bekopogott, s amint meghallotta Ashley hangját benyitott.

             - Szia húgi, bejöhetek?

             - Szia, hát persze! – Ashley éppen a legújabb rajzán ügyködött. Katherine odalépett hozzá, hogy alaposabban szemügyre vehesse.

             - Nagyon ügyes vagy! – mondta, amint megcsodálta a vörös szemeket, amiket húga rajzolt. Nagyon tehetségesnek tartotta őt.

             - Köszönöm – válaszolta Ashley, aki letette a ceruzát a kezéből, és megölelte nővérét, aki miután lefejtette magáról húga karjait, arcon puszilta őt.

             - Nagyon szeretlek – mondta Katherine. Neki nem volt senkije, akit szerethetett volna, csakis a húga. Ő volt, az egyetlen személy, akiben feltétel nélkül megbízott, és ez az érzés kölcsönös volt

             - Én is téged Katherine.

            A hét többi napja villámgyorsan telt, és a lányok kezdtek egyre jobban felzárkózni. Mindketten találtak barátokat, és remekül elszórakoztak együtt. Az időjárás is kezdett enyhülni, olyannyira, hogy szombaton a lányok elmentek sétálni egyet, és persze vitték magukkal Thomas-t is. Szerencsére most nem szaladt el, mint legutóbb. Mikor elfáradtak, vettek egy-egy fagyit, és leültek egy lócára, az egyik parkba.

            Hétfőn pedig, az órák után, Katherne hazament, előszedte az elektromos gitárját, és visszament az iskolába. Felhívta Gregory-t, aki egy pár perc múlva az ebédlő ajtajánál termett.

             - Szia! – köszönt először a fiú

             - Szia!

             - Az én osztályomba megyünk, a harmadik emeleten van – a lány csak bólogatott, majd elindúltak a lépcsőn fölfelé. Amint beértek az osztályba kezdetét vette az óra...

A szemek, amiket Ashley rajzolt: 

A gitár: