Negyedik rész - Kapcsolatok

Sziasztok!

Ne haragudjatok a késésért, de... áhh... ez egy hosszú történet, és nem is égetem magam vele... :D. 

Jó olvasást! És ne kíméljetek kommentek terén ;). 

xoxo

N.

           A nap első napsugarai behatoltak Katherine szobájába. Ezek ébresztették fel őt. A telefonján be volt állítva az ébresztő, de az még nem szólt. A lány az órájára pillantva megállapította, hogy még csak fél hét. Úgyhogy egy lusta nyújtózás után visszafeküdt az ágyba, és még egy fél órán keresztül belülről nézte a szemhéjait. Nem aludt el. Élvezte, hogy van szabad ideje, és, hogy ezt gondolkodásra fordíthatta. Hisz olyan zsúfolt az élete, hogy örül, ha marad ideje magára is.

Az első gondolata az iskola volt. Az új diákok, és tanárok. A lány úgy gondolta, hogy hamar meg fogja szokni új környezetét. Aztán végig gondolta, mi minden történt vele a tegnap. A találkozás Daniellel, aztán az a pillanat, amikor meghallotta a zenét, a folyosón. Katherine még mindig nem tudta kiverni a fejéből, hogy mennyire a zene hatása alá került. Dúdolni kezdett hát. Méghozzá a kedvenc dallamait,

Ez a fél óra elég volt neki, hogy teljesen éber állapotba kerüljön, és, hogy frissen kezdje meg az új napot.

            Az iskolában ugyanaz a látvány fogadta, mint az azelőtti napon. Persze azt leszámítva, hogy most nem bámulta meg őket egy-egy fiún kívül. „Cöh... minden fiú egyforma..." – gondolta Ashley. Pedig tudta ő jól, hogy ez nem teljesen így van, hisz elő példa erre Daniel, aki egykor még sokat jelentett neki, de az már csak egy régi emlék.

            Ashley első órája rajz volt. Imádott rajzolni. Főleg grafit ceruzával. De az első órán nem foglalkoztak különösebben a rajzolással, csak megbeszélték, hogy milyen „felszerelést” kell majd hozniok a diákoknak, és persze a bemutatkozás is elmaradhatatlan volt.

            Katherine eközben a zenetanárjával ismerkedett meg. A férfi a harmincas évei elején járhatott; haja szőkés barna volt, szemei pedig gyönyörű égszínkékek. Nagyon szimpatikusnak tűnt a lány számára, és érezte, hogy ő lesz a kedvenc tanára. Vicceivel pedig csak még inkább belopta magát Katherine szívébe. Utálta az olyan tanárokat, akik sosem nevetnek, és olyanok, mint a drogosok... – mármint, hogy csak az anyaggal foglalkoznak. A tanár mindenkit megkérdezett arról, hogy tud-e valamilyen hangszeren játszani. A fél osztálynak a keze büszkén a magasban volt. Egyesek zongorázni tudtak, míg mások a fúvós hangszereket tüntették ki figyelmükkel. Katherine nagyon jól ismerte az akusztikus gitár rejtelmeit, és el szerette volna sajátítani az elektromos gitárét is.

            Az ebédlőben ismét találkoztak Daniellel, aki mesélt egy pár dolgot a lányok osztálytársairól. Ő nagyjából mindenkit ismert, ezért az egész ebédszünetet végigbeszélte. Vagyis végig pletykálta. Katherine nem figyelt Daniel beszédére, s tekintetével Gregory-t kereste.

             - ... a legjobb gitárosa az iskolának akkor is Gregory – erre a mondatra Katherine is felkapta a tekintetét.

             - Hogy mondtad? – kérdezte vissza a lány, aki érdeklődéssel hallgatta végig Daniel „bemutatóját”.

             - Épp arról beszéltünk, hogy az iskola tele van tehetségekkel. Tudod, jár ide egy tizenkilenc éves fiú, Gregory McGowan. Őt tartják az egyik legjobb gitárosnak, nem csak az iskolánkban, hanem az egész városban. Állítólag öt zenekarban játszik egyszerre, és a fél iskolát ő tanította meg gitározni – Katherine nagyon meglepődött, igaz, nem ismerte a fiút. Azon töprengett, hogy, hogy lehet valakiben ennyi tehetség? Vagy az is lehet, hogy Daniel túlzott, és abból amit mondott egy szó sem igaz – gondolta a lány – mindenesetre, utána kellesz nézzek, hogy mi a helyzet ezzel a sráccal. Ha igaz, hogy tanít gitározni, akkor engem is megtaníthatna elektromos gitáron.

Az említett személy épp akkor lépett be az ebédlő ajtaján, amikor Katherine elhatározta, hogy beszélni fog vele. De nem akarta elhamarkodni a dolgokat, és zavarni sem akarta őt, ezért úgy döntött, hogy később beszél vele.

            Az órák után Katherine, Ashley és Daniel kimentek az iskolaudvarra, és beszélgetéssel ütötték el az időt. Ashley és Daniel szemmelláthatóan nagyon tetszenek egymásnak. Ezt Katherine is észrevette, ezért lemaradt egy kicsit tőlük, nem akart a turbékoló galambok útjába állni. A lány csak nézte az iskola udvarát, és azon töprengett, hogy milyen tökéletes az élete. Csak egy dolog hiányzik belőle... Egyszer csak az egyik padra pillantott, ahol egy ismerős alakot vélt felfedezni. Amint egyre közelebb, és közelebb ment, fel is ismerte az alakot. Gregory volt az, aki egyedül, a gondolataiba merülve ült, és tekintete a semmibe meredt. A lány hezitált. Odaüljön-e mellé, vagy sem? Végül döntött. Lassú, félénk léptekkel közeledett a fiú felé, aki még mindig csak bámult maga elé. Amikor már közel volt hozzá megszólította őt:

             - Szia, zavarlak? – Katherine tartott attól, hogy a fiú elzavarja őt, de kellemes csalódásban volt része.

             - Szia, nem, dehogy.

             - Leülhetek?

             - Hát persze.

             - Hogy vagy?

             - Remekül, nagyon szépen köszönöm. Na és te?

             - Én is, nagyon jól... Űhmm... hallottam, hogy remek gitáros vagy – „ez aztán a kezdés te hatökör” – gondolta a lány.

             - Hát... nem akarok dicsekedni, de... igen, elég jól megy.

             - Annak örülök, és azt is hallottam, hogy sok emberkét a suliból te tanítottál

             - Igen. Talán te is meg szeretnél tanulni gitározni? – „remekül rátapintottál a lényegre...” - gondolta a lány

             - Igen, nagyon meg szeretnék tanulni elektromos gitáron játszani. Az akusztikus gitár már megy, és szeretnék egy szinttel feljebb lépni.

             - Hmm... ennek nagyon örülök. Már megvan a gitár?

             - Meg lesz, mire lesz az első óránk – válaszolta a lány, huncut mosollyal az arcán – persze, csak ha vállalod hogy megtanítasz.

             - Persze, hogy vállalom – a fiú boldog volt. Szerette tovább adni a tudását másoknak. Sokan úgy tartották, hogy remek tanár lenne belőle. A lány is örült. Szerette a zenét. Nem csak hallgatni, hanem csinálni is.

             - Amúgy... milyen napod volt? – kérdezte Gregory

             - Hát... nagyon jó volt. Az új osztálytársak és a tanárok nagyon kedvesek. Hamar be fogok illeszkedni. És neked?

             - Nekem is... csak... – az órájára pillantott – fél óra múlva mennem kell zongora órára.

             - Tudsz zongorázni is? – a lány meglepődött.

             - Még nem. De hamarosan fogok tudni – lágy mosolyra húzta az ajkait, s a lány szemébe nézett. A fiú kék, és a lány barna szeme fogva tartotta egymást. Olyan átható volt a pillantásuk, hogy szavak nélkül is megértették egymást. A továbbiakban megbeszélték, hogy mikor tartják meg az első gitárórát, számot cseréltek, és elbúcsúztak egymástól. Katherine rájött, hogy Gregory programja nagyon zsúfolt, és valahol a szíve mélyén sajnálta a fiút. „Biztos nem jó neki így. Hisz alig talált egy szabad órát, amikor foglalkozhatna velem. Jaj! És még a gitárt is meg kell vegyem.” – villant a lány agyába. Felállt a padról – az idő is kezdett lehűlni – és megkereste a húgát. Nem kelletett sokat kutatnia, mert a park másik oldalán meg is találta Ashley-t, és Danielt, akik egymás karjaiban szenvedélyes csókokkal halmozták el egymást. Katherine álla a padlót súrolta, amint meglátta őket. Erre nem számított. Nem akarta megzavarni őket, ezért észrevétlenül elment.

            Amint Katherine hazaért, a telefonja csörögni kezdett. A húga volt az. „Áhh... látom feltűnt neki, hogy nem vagyok mellette...”.

             - Szia húgi... nah, mi a helyzet?

             - Szia, hol vagy?

             - Itthon. Miért?

             - Kösz, hogy megvártál...

             - Nem akartalak zavarni. Amúgy is... amikor megtaláltalak, épp egy Daniel nevezetű fiú fogkrémje iránt érdeklődtél, úgyhogy jobbnak láttam, ha lelépek... – Katherine örült, mint majom a farkának, hogy zavarba tudta hozni húgát, aki nem volt annyira elragadtatva nővére beszólása után. A vér az arcába szökött, és egy ideig nem is akart tovatűnni.

             - Hát, akkor otthon találkozunk, szia – Ash meg sem várta, hogy nővére is elköszönjön, rögtön megnyomta a piros gombot, nehogy még egy epés megjegyzést halljon testvérétől.

Katherine nagyon boldog volt, amiért húga összejött az egyik legjobb barátjával. Alig várta, hogy hazajöjjön, és, hogy kifaggathassa őt.