Hatodik rész - Az új ismerős

Sziasztok!

Bocs a késésért! Komolyan mondom, olyan volt múlthéten a suli, mint a bolondok háza! S mivel 8.os vagyok, a múlthéten, kedden, elmentem az általam kiszemelt gimibe, mert nyílt nap volt. Elég későn értem haza, és nem volt időm írni. Sőt, kedvem sem volt. 

De ma volt, úgyhogy megírtam eme fejezetet! 

Lehet, hogy most furcsállni fogjátok Katherine szemszögét, de nem akartam tovább az író szemszögéből írni a dolgokat. Előre is bocs. 

Jó olvasást!

N. :*

                        (Katherine szemszög)

            Este nagyon fáradtan értem haza.

            Gregory nagyon kedves volt velem az órán, és ezt furcsállom. Hiszen más a barátnőjével sem beszél úgy, mint ő velem. Persze félreértés ne essék! Ő a tanárom, és soha nem szűrném össze vele a levet. Tanárral, és osztálytárssal soha! És bár Gregory magántanár, én mégsem járnék vele. Azt sem értem, miért fordult meg egyáltalán a fejemben ez az ostobaság.

            Felmentem a szobámba, és egy gyors zuhany után ágyba bújtam. Majd reggel fogok tanulni...

            Másnap reggel hétkor ébredtem meg. Nem tanultam semmit! Még szerencse, hogy ma nem lesznek nehéz óráim.

Átmentem Ashleyhez, hogy felébresszem, de ő már ébren volt, és épp ügyködött valamin. Háttal volt az ajtónak, úgyhogy nem láttam, mit csinál.

             - Jó reggelt húgi! – köszönésem hallatán egy kicsit megugrott.

             - Szia. Megköszönném, ha nem ijesztenél meg! – szürkés-zöld tekintetét mérgesen rám meresztette, így rálátásom nyílt az íróasztalára, amely tele volt körömlakkokkal.

            - Hadd lássam – megemeltem a kezét, hogy szemügyre vegyem a körmeit. Gyönyörű volt. Az egyik ujja kék volt, míg a másikon a Brit zászló virított, aztán a harmadik megint kék volt... – Hmm... nagyon jó lett – Ash arca felderült, én pedig egy cuppanós puszit adtam a homlokára.

             - Köszi. Nem tudtam aludni, s úgy gondoltam, hasznossá teszem magam, s megcsinálom a körmömet.

             - Nagyon ügyes vagy drágám! – megöleltük egymást, és megajándékoztuk magunkat, egy-egy puszival – de most már ideje készülődni.

             - Igaz. Te, ma meddig is leszel a suliban?

             - Kettőig. Te? – kérdeztem vissza, miközben kiválasztottam, hogy mit fogok felvenni

             - Úgyszintén. Nem csinálunk valamit suli után?

             - Hát... ha gondolod...

             - Mondjuk elhívhatnánk Dan-t is – Ashley nagyon szereti Danielt. Habár, még nem mondta ki, de látszik rajta, hogy mennyire bolondul érte.

            A suliban töltött órák gyorsan teltek. Mintha a sors is azt akarná, hogy vége legyen e napnak. Legalábbis annak a hat órának, amit a suliban kellett végigszenvednem.

            Ebédszünetben épp megbeszéltük Daniellel is, hogy hol és mikor találkozzunk, amikor belépett az ajtón Gregory. Szemeivel keresett valakit, majd elindult az egyik asztal felé. Egy lány ült ott, majd amikor meglátta Gregoryt, felállt, és megcsókolták egymást. Ez elég bizarr volt. Nem is tudtam, hogy van barátnője. Honnan tudhattam volna? Hisz alig ismerem. Mindenesetre nagyon csinos lány a barátnője. Ashley észrevette, hogy őket nézem.

             - Az a csaj egy kurva – mondta Ash. Kíváncsi voltam, hogy vajon miért gondolja ezt így. A tegnap úgy tűnt, hogy Gregory értelmes srác. Biztos nem járna akárkivel.

             - Honnan tudod?

             - Az osztálytársam – válaszolta röviden Ashley.

             - Lehet, hogy félre ismered. Ugyan már! Alig egy hete költöztünk ide.

             - Igen, tudom, de egyszer kihallgattam a beszélgetését.

             - Hisz ez illetlenség.

             - Tudom, de hidd el, nem szándékosan csináltam. Csak tök véletlenül arra jártam, és hallottam, hogy azt ecsetelte, hogy hány pasi fordult már meg az ágyában – Ashley sosem hazudna nekem, és most nincs is oka rá. De... biztos félreértett valamit. Nem tudnám elképzelni, hogy Gregogy olyan csajjal járjon, aki egy ordas prosti. Kivéve, ha nem is tudja, hogy az. Szegény... Ohh... most mit tegyek? Nem mondhatom el neki. Biztos nem hinne nekem, és nem is szeretnék beleszólni a magánéletébe. Hagyom, hadd alakuljon a dolog úgy, ahogy a sors azt megírta. Hiszen, ki vagyok én, hogy csak úgy beleszóljak valakinek a kapcsolatába?

            Suli után kimentünk Ashley-vel a suli udvarára, és vártuk, hogy Daniel megjelenjen. Azt mondta, hogy hoz még valakit, és, hogy időbe fog telni, mire előkeresi azt a bizonyos személyt.

Egyszer csak előbukkant Dan, mellette egy fiúval, akinek még nem látszott az arca, mert egy könyvet olvasott, és a a haja eltakarta. Amint közel értek hozzánk, a fiú felnézett, én pedig lesokkoltam. Basszus! Ez egy Félisten! A szemei gyönyörű kék színben pompáztak, ajkai pirosak voltak, mint az eper, és olyan puhának látszottak, hogy késztetést éreztem, hogy megcsókoljam őt. A haja barna volt, a válláig ért és selymesnek tűnt. Hasonlított Gregory-ra, de ő más volt.

             - Lányok, bemutatom Tyson-t. Ő a suli zenekar énekese, és billentyűse. Tyson, bemutatom Ashley-t, és Katherine-t. Ashley remekül rajzol, és Katherine jelenleg elektromos gitáron tanul.

             - Nagyon örvendek!

             - Én is – mondtuk egyszerre Ashley-vel. És valóban, nagyon örűltem, amiért megismertem Tyson-t. Atyám! Hogy ez a fiú milyen jól néz ki!

             - Ti nem vagytok rokonok? – kérdezte a fiú.

             - De igen. Testvérek vagyunk – válaszoltam – és neked van tastvéred?

             - Igen van – na ne... lehet, hogy...?

             - És hogy hívják?

             - Patrick – áhh... szóval nem. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy Gregory és Tyson testvérek. Olyanok, mint két tojás. Vagy ez csak nekem tűnik így?

Még beszélgettünk egy ideig, majd elkezdtünk sétálni. Ashley és Dan elől sétáltak, míg én és Tyson lemaradtunk tőlük. Remekül elbeszélgettünk. Kellemes a fiú társasága. Kiderült, hogy imádja a zenét. Na jó, itt, New Orleans-ban nem az év felfedezése, hogy valaki szereti a zenét. Az meg főleg nem, hogy ismer egy hangszert.

Tyson hazakísért. Ash és Dan bementek, én pedig kint maradtam Tyson-nal. Még nem ismertem, úgyhogy nem akartam behívni. Lehet, hogy pofátlan vagyok, de mindennek eljön majd az ideje. Már teljesen besötétedett, és a levegő kezdett lehűlni, mikor elbúcsúztunk. Elhívott randira, és én igent mondtam. Mi bajom lehetne? Úgy sincs pasim, és most épp kapóra is jönne egy.

Este elmeséltem Ashleynek, hogy mi történt, és áldását adta ránk. Dan is csupa jókat mesélt róla, úgyhogy állok elébe a holnapi találkozásnak.

Ash körmei: