Tizennyolcadik rész - A titokzatos szerető

Sziasztok! 

Itt is lenne a következő fejezet! Ez is olyan rövid, mint a tegnapi, de egyszerűen nincs energiám, és időm többet írni. Nem lett valami érdekes, de azért remélem tetszeni fog!

Jó olvasást!

xoxo

N.

            Reggel, a telefonom csörgése ébresztett. Ki az a gyökér, aki ilyen korán – 10:00-kor – keres engem? Nem néztem a kijelzőre, csak megnyomtam a zöld gombot. Legalábbis remélem, hogy azt nyomtam...

             - Bárki is vagy, hagyj békén!

             - Ha tudtam volna, hogy még alszol akkor nem zavarlak – Gery hangja volt az. A francba! Meg is feledkeztem róla! Tegnap nem számoltam be neki a szüleim „meglepetéséről”.

             - Ne haragudj, nem gondoltam volna, hogy ilyen korán fel fogsz hívni.

             - El is felejtetted, hogy megbeszéltük, hogy ma együtt reggelizünk?

             - Jaj ne! Tényleg! Ne haragudj, csak... – nem is tudom, hogy felejthettem el... – igazából, most nagyon szana-szét áll a fejem. Képzeld, a tegnap a szüleim megleptek minket valamivel.

             - Tényleg? És mivel?

             - Egy kulccsal. Kibéreltek nekem és Ashley-nek egy tengerparti házat a nyárra! Ma fogunk beköltözni.

             - Hűű, ez remek. Mondtam már, hogy mi is a tengerparton lakunk?

             - Valóban? Akkor biztos nem leszel messze tőlem. De várj csak, mi ez a többesszám?

             - Hát én, és a nővérem. Csak mi ketten lakunk benne.

             - Értem – igazából nem. Miért csak ketten laknak a házban? Vajon a szülei hol vannak? Talán külföldön dolgoznak, vagy elhagyták őket? Jobb, ha nem kérdezem meg. Még nem vagyunk annyira jóban, hogy beavasson a titkaiba, és félek, hogy ez az egyik gyenge pontja.

             - Nekem viszont most mennem kell. Még sehol sem tartunk a költözködéssel.

             - Oké...

            Amint elköszöntünk egymástól, és végigjátszottuk a „ki tegye le előbb” játékot, bementem Ashley-hez. Épp a fürdőben végezte a reggeli kötelességeit. Megnéztem a csomagjait, és őszintén szólva, nagyon meglepődtem. Csak két bőrönd, és egy kis táskát tömte tele. Gondolom az utóbbiban a pipere cuccait rakta. Én is ennyit viszek magammal.

            Egy órával, és egy reggelivel később betettük a csomagtartóba a bőröndöket, és elindultunk a házikó felé. Nem volt olyan messze, de át kellett mennem a városon. Még mindig ámulok, amikor New Orleans utcáin kocsikázok. Ez a város, a legszebb! Imádom, hogy minden utcából zene szűrődik ki.

            Hamarosan megérkeztünk a házhoz. Elállt tőle a szavunk! A ház a modern építészet megtestesítője. Minél beljebb mentünk, annál nagyon volt a meglepettségünk. Ez tényleg a miénk? Vagy csak eltévesztettük a házszámot? De akkor miért volt jó a kulcs a zárba? Ez nem vicc. Ez tényleg a mi lakhelyünk lesz ezen a nyáron. Jobban feltérképeztük a házat. Két szoba, egy konyha, egy fürdő, és egy nagy nappali van benne. az udvarról gyönyörű a kilátás, és még medence is van.

            Ashley-vel megbeszéltük, hogy melyik szobát ki kapja. Szerencsére az ablakom a tengerre nézett. Nagyon szép volt a házikó, és tudtam, hogy egy nagyon szép nyár elé nézünk a húgommal.

            Letettem a csomagjaimat a szobám padlójára, és nekiláttam a kicsomagolásnak. Csakis nyári ruhákat hoztam magammal, és a két kedvenc fürdőruhámat. A szekrényem kisebb volt, mint az otthoni, de nem is volt szükségem nagyobbra. Az ágyammal szemben volt egy fésülködő szekrény, nagy tükrökkel. A kék szín dominált a szobában. Nagyon kíváncsi vagyok Ashley szobájára is. először kicsomagoltam a dolgaimat, és csak aztán mentem át hozzá. Én egy fél óra alatt megvoltam vele, de Ashley-nek több időbe telt, mire feltalálta magát a saját szobájában. Az ő szobája is szép volt. Nála inkább a vidám színek váltogatták egymást. A falon képek csüngtek.

             - Nagyon tetszik a szobád Ash. Már értem, miért ragaszkodtál hozzá ennyire.

             - Igazából, csak a nagy szekrény miatt. Láttam, hogy a te szobádban nincs sok hely a ruháknak. – na igen, ez jellemző Ashley-re.

             - Miután kicsomagolunk, nincs kedved elmenni a tengerpartra? – kérdezte a húgom, és bár láttam, hogy nagyon szeretné, mégis nemet mondtam. Inkább úsztam egyet a medencében. A víz tökéletes volt. Milyen jó lenne, ha ez a ház a miénk lenne, és ez a nyár sose érne véget!

            A lubickolás után bekentem magam naptejjel, és kényelembe helyeztem magam a napon. Kellemes volt az idő, és már a nap is nyugovóra tért, pár órán belül. Estére nem terveztünk semmi érdekeset, de holnap szeretném áthívni Gery-t. a szüleivel kapcsolatban pedig inkább nem faggatózom. Nem akarok olajat önteni a tűzre, az viszont nagyon érdekelne, hogy vajon mi van velük. De miért? Miért érdekel ez engem ennyire? Itt a nyár, a szabadság, én pedig azon agyalok, hogy mi a helyzet a pasim szüleivel. A pasim... érdekesen hangzik ez a gondolat. Hisz, még nem jelentettük be hivatalosan hogy járunk – vagyis még nem frissítettük a facebook állapotunkat. Vajon ő szokott rám gondolni? És ha igen, akkor mit? Lehet, hogy még nem vagyunk „hivatalosan” együtt, de én már akkor is alig várom, hogy láthassam. Kedves fiúnak tűnik. Viszont kezdem azt hinni, hogy valami nincs rendben vele...