Tizenhetedik rész - A meglepetés

Helló!

Nos, itt is lenne az új fejezet! Rövid lett, tudom, de a következőt igyekszem minél hamarabb megírni. Nem ígérem, hogy holnapra meglesz...

Jó olvasást!

xoxo

N. 

           Fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki ezt? Talán a jó jegyeim, vagy belém vetett bizalmuk miatt? Még mindig alig hiszem el. Ashley álla még mindig a földön hevert, és a szemei még mindig tágra voltak nyitva. De ne szaladjunk ennyire előre!

            Reggel – 13:00 körül – amint felkeltem, a hasam korgása nem hagyott lustálkodni. Ez az utolsó iskolai hétnek a vége. Vége a 10. osztálynak. Nem mondom, hogy hiányozni fog. Már nagyon vártam a nyarat!

            A konyhában a szüleim kávéztak. Amint megláttak felcsillant a szemük. Akkor még nem tudtam miért. Ám hamarosan minden kérdésemre választ kaptam.

             - Jó napot kisasszony! A húgod még alszik? – kérdezte apu, ám az említett személy, épp akkor lépett be, az amerikai stílusú konyhánkba. Kócos haja, és sápadt bőre arra utalt, hogy Ashley a tegnap este is felöntött a garatra. Áhh... ezt a lányt nem lehet magára hagyni egy percre sem!

             - Örülök, hogy mindketten itt vagytok! – mondta anya – nos, van egy meglepetésünk számotokra! – mindketten nagyon furcsa fejet vághattunk, mert anya hamar folytatta a mendandóját.

             - Nos, kibéreltünk nektek egy tengerparti házat a nyárra. Ez amolyan „ajándék” – anyánk bejelentését néma csönd követte. Még a légzéseket sem lehetett hallani. Apun látszott, hogy nem nagyon örül ennek a dolognak, de anya nagyon izgatottnak látszott.

Nekem még mindig alig jutott el az agyamig, hogy ez mit is jelent. Egy nyár. Három hónap! Bulik akkor, amikor csak akarjuk, és a ház azon részén ahol csak akarjuk! Pasik, és tengerpart! Tengerpart és napsütés! És helyes pasik! És napsütés! És helyes pasik! Teljesen eluralkodott rajtam az izgalom! Te jó ég! Helyes pasik!!! Igazából, teljesen oktalanul gondolok most rájuk, mert nekem már van pasim! De akkor is! Helyes pasik! (xD) Szülők, és gondok nélkül. De miért? Miért ajándékoznának nekünk a szüleink ilyesmit? Mi az okuk rá? Talán arra kíváncsiak, hogy mennyire vagyunk érettek és önállóak? Ha igen, akkor jobb, ha bebizonyítjuk nekik, hogy mi igenis képesek vagyunk önálló, és helyes döntéseket hozni.

             - Jaj Katherine! Ne legyél már ilyen csendes! Mondj már te is valamit! – észre sem vettem, hogy Ash időközben anyám nyakába ugrott, én viszont még mindig le voltam sokkolva. Majd hírtelen nagyon izgatott lettem, és én is a anyu nyakába ugrottam.

             - Nagyon szépen köszönjük! Ígérem, nem fogod megbánni, hogy kibéreltél nekünk egy házat!.

Láttam, hogy apu nem nagyon örül ennek az ötletnek. El tudom képzelni miért.

             - És mikor költözhetünk be?

             - Holnap. Szóval még ma pakoljátok össze a dolgaitokat, amik nélkülözhetetlenek lesznek a nyáron. És csakis egy feltétellel mehettek. – igen, gondoltam hogy nem engednek el szó nélkül.

             - És mégis mi az a feltétel? – kezdtem félni az ítélettől.

             - Az, hogy hetente egyszer meglátogattok majd minket!

             - Oké anyu, ígérem!

            Hát, ez könnyebben ment, mint képzeltem volna. Ashley izgatottan felszaladt a szobájába, és pakolászni kezdett. Szerintem nem is fog beférni a Camaro-ba Ash összes holmija. Ha jól sejtem, akkor biztos rengeteg cucca lesz.

            A szobámba beérve, kivettem a legnagyobb táskámat, és teleraktam nyári ruhákkal. Persze a naptejet sem hagytam ki, és többi pipere cuccomat sem. Körülbelül egy órába telt, míg mindent becsomagoltam. Még mindig alig hiszem el, hogy anyu ezt tette. Milyen alkalomból adott nekünk ekkora „ajándékot”? Jobb, ha nem agyalok ezen, hanem örülök annak, amit kaptam. Ashley-n is látszik, hogy nagyon izgatott. Alig várja, hogy holnap becsekkoljunk a házba. Vajon hogy néz ki? Hát, biztos nem egy palota! Az őseim nem olyan tehetősek, hogy megengedjék maguknak, hogy kidobnak az ablakon egy csomó pénzt, csakis azért, mert kíváncsiak, hogy mennyire vagyunk érettek.

            Átmentem Ash-hez, aki még délután hétkor sem végzett a csomagokkal. Mi lesz, mikor kiköltözünk a házból? Akkor is a fél házat magával akarja majd hozni? Előre félek attól, hogy mennyi benzint fog megzabálni a kocsim. Tényleg! Azt sem tudom, hogy hol van ez a ház!

            Lementem anyuhoz, aki a konyhában mesterkedett, és megkértem, hogy magyarázza meg, hogy merre kell menni. Szerencsére nincs messze a ház. Azt viszont nem volt hajlandó elárulni, hogy milyen is a ház, viszont azt elmondta, hogy az egyik kollégájától bérelte ki, szóval olcsóbban megúszta, mintha egy idegentől bérelte volna. Most viszont elvesztettem a fonalat. Vajon hogy nézhet ki? És vajon mihez képest volt olcsó? És hány szobás? Nagyon kíváncsi vagyok a házra! Én is nagyon várom a holnapi napot!