Tizenkilencedik rész - Váratlan fordulat (frissítve!)

Sziasztok!

Nem tudom mi ütött belém, de ez a fejez - szerintem - eléggé összecsapott lett, de izgalmas is egyben. Aki azt hitte, hogy ez egy szép tündérmese lesz, tejszínhabbal és csokiöntettel, az most nagyot fog csalódni.

De azért remélem, hogy tetszeni fog!
Kellemes ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!

Jó olvasást!

xoxo

N.

            Egy hónap telt el a vakáció kezdete óta. Az életem nem is lehetne ettől tökéletesebb! Gery egy angyal, akárcsak a húga. Nagyon kedves fiatal lányt ismertem meg a személyében. És szerintem nagyon erkölcsös, és a beszéde is régimódi. Ezt nem tudom hová tenni. Talán Angliában születtek, és nevelkedtek? Még mindig nem tudom, hogy mi történt a szüleikkel. Nem merek rákérdezni, hisz nincs jogom beleütni az orrom a dolgaikba.

            Az éjjel Gery-nél aludtam. A reggel első fényei megvilágították arcom, mert az éjjel elfelejtettük behúzni a sötétítőt. Meztelen mellkasa alattam emelkedett, majd süllyedt le, amint a levegőt vette. Kellemes illata átjárta a szobát, ezzel teljes kábulatba ejtve engem. Felnéztem az arcába, ám a szemei még mindig csukva voltak. Nyakhajlatába fektettem a fejem, és azon gondolkoztam, hogy vajon mit tartogathat nekem a jövő? Hol leszek egy év múlva, és meddig leszek együtt Gery-vel? Ezek olyan kérdések, amikre csak a jövő tudja a választ.

            Egyszer csak arra eszméltem fel, hogy Gery simogatni kezdi a karomat és a vállamat. Én is végigsimítottam mellkasán, majd lágy csókot leheltem rá. Ám egy csók nem volt elég, hogy kifejezzem szeretetemet iránta. Újabb csókokkal boldogítottam őt, majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyik lábam átvetem csípőjén és lovagló ülésben folytattam amit elkezdtem.

             - Hmm... jól kezdődik ez a nap – mondta Gery. Felkuncogtam. Jól esik hallanom, hogy ily’ könnyen is boldogságot tudok neki okozni. Felnéztem szemeibe, és amit akkor láttam, egy kicsit megrémített. Még soha senki szemében sem láttam annyi érzelmet, mint az övében. Félek. Félek, mert nem akarom elveszíteni ezt. Gyönyörű zöld szemei, és tűzvörös haja tökéletesen illett egymáshoz. A mosolya... teljesen levett a lábamról, főleg a gödröcskéi miatt. Puha csókot nyomtam meggypiros ajkára, amely édes volt, mint a méz. Bőre mint a selyem, hangja mint a bársony. Vajon ez csak vonzalom? Vagy ez lenne a szerelem? Ajka után rátértem a nyakára, és azt borítottam csókjaimmal. Halkan sóhajtozott, ami arra ösztönzött, hogy folytassam. Nagyot dob az önbizalmamon az, hogy ezt váltom ki belőle.

Így telt el a reggelünk. Egymást kényeztettük reggeli előtt. Ez amolyan... reggeli torna. Hol én csókoltam őt, hol ő engem, és közben azt kívántam, bár sosem érne véget ez a reggel.

Mikor a nap már elég fent járt az égen, kikeltünk az ágyból, és reggelit csináltunk magunknak. Az igaz, hogy a fél menüt az arcunkra kentük, de én mégis jól laktam. Alig pár utcányira volt a ház, a mi tengerparti házunktól, szóval nem volt szükségem a kocsimra.

Reggeli után Gery hazakísért, ám a kapuban egy öt perces szenvedélyes csókot váltottunk. És mikor elvált az ajkaimtól, kimondta a varázs szót.

 - Szeretlek Katherine Pierce. – a szívem kihagyott egy ütemet, majd hevesebben kezdett verni. Szemeim könnybe lábadtak, és a szavam is elakadt. Képtelen voltam megmondani neki, hogy én is nagyon szeretem őt, mert hirtelen elment a hangom is. Érzem, hogy ez a szerelem nem olyan lesz, mint a többi. Ez több lesz. És bár a reggel nem tudtam, de most már biztos voltam benne, hogy egy év múlva is együtt leszünk. Ám azt is éreztem, hogy valami nincs rendben. Tudom, hogy titkol valamit. Valamit... ami sötét, és gonosz. El akartam hessegetni ezt az érzést, de képtelen voltam.

 - Este találkozunk? – kérdezte Gery. Biztos rosszul esett neki, hogy nem viszonoztam a vallomását.

 - Hát persze – ezt még ki tudtam nyögni.

 - Kitaláltam valamit. Majd meglátod, tetszeni fog – ezzel a kijelentéssel kíváncsivá tett. Nem szeretem a meglepetéseket.

 - Mit vegyek fel? – ez persze létfontosságú kérdés, mivel lány vagyok.

 - Egy könnyű nyári ruha jó lesz. Ne vidd túlzásba.

 - Sosem szoktam – na, úgy látszik visszatért a hangom, szóval most már bevallhatom neki, hogy én is szeretem őt.

  - Akkor este találkozunk – mondta, majd egy búcsúcsók után elment. A francba! Egy idióta vagy Katherine! Miért nem voltál képes bevallani neki az érzéseid? Lehet, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látod őt. Soha sem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő.

De most nem akarok ezen agyalni. Inkább megkeresem Ashley-t.

            Amint beléptem a házba, leesett az állam. Mintha bulit csaptak volna. A bútorok eltolva, a ruhák szétdobálva... várjunk csak! A ruhák szétdobálva? Kinek a ruhái vannak a földön? Megismertem egy kardigánt, és egy strandruhát, amely a húgomé volt, de vannak itt férfi ruhák is. Dan? Te jó ég! Ki tudja mekkora orgiát csaptak ezek... Nem fogom feltakarítani az biztos! Inkább beléptem a szobámba, és kiválasztottam egy zöld miniruhát, amelyre rá fogok majd venni egy krémszínű bőrdzsekit. Ezt az összeállítást megspékeltem egy Converse cipővel, és így igazi kis lázadónak állíthatom majd be magam. Vajon tetszeni fogok Gery-nek? Vajon hova fog vinni? Áhh... utálom a meglepetéseket! Szeretek előre felkészülni mindenre, de így nem tudok.

            Szerencsére az idő nekem dolgozik, úgyhogy hamar eljött az este. Egész nap nem láttam Ashley-t. Benyitottam a szobájába, és láttam, hogy nincs ott senki. Kétségbeesetten keresni kezdtem a telefonomat, és tárcsázni kezdtem a számát. Két csörgés után – szerencsére – felvette.

             - Ashley, hol a francba vagy? Egész nap nem voltál itthon.

             - Nyugi, Dan-nél vagyok.

             - És mik ezek a ruhák a földön?

             - Áhh, hagyd csak ott őket, majd én feltakarítom őket, ha hazamentem.

             - És az mikor lesz?

             - Olyan nyolc-kilenc körül.

             - Én nem leszek itthon.

             - Oké. Legyen szép estéd.

             - Neked is.

Nem tudom mire vélni, hogy egész nap nem volt itthon. Már kezd hiányozni. És ha esetleg valami baja van? De nem úgy hangzott a telefonba, mintha valami baja lenne. Kötelességem védeni őt, és nem csak mert anya és apa arra kért, hanem mert ő az én kishúgom. Na jó, nem olyan kicsi, de akkor is a húgom! Óvnom kell őt minden rossztól.

Pontban fél nyolckor meghallottam a csengőt, és mikor kinyitottam az ajtót, Gery mosolygó arca fogadott. Nem pazarolta az időt. Szorosan magához ölelt, és megcsókolta a nyakamat. Ez a gyenge pontom. A nyakam. Imádom, amikor Gery megcsókolja!

             - Mehetünk? – kérdezte, mire én csak egy „ühüm”-el válaszoltam. Több nem jött ki a torkomon. Nem normális, hogy ilyesmit vált ki belőlem egy ártatlan kis csók.

            Gyalog mentünk. Még szerencse, hogy a kényelmes tornacsukámat vettem fel. Öt percnyi séta után, a tengerparton találtam magam. A nap már lemenőben volt. Gyönyörű látványt nyújtott a gyenge nap, amint a tenger elnyelte.

             - Állj! – mondta egy hang közvetlenül a hátunk mögött. Éreztem, hogy Gery megfeszül. Kezdtem összezavarodni. Hátrafordultam, és Vickie velünk szemben. Szemeiből sugárzott a harag, a gyűlölet, és a féltékenység. És ez mind rám irányult.

             - Vickie, mit keresel te itt? – kérdezte tőle Gery. Fogalmam sem volt róla, hogy mi zajlik, de éreztem, hogy ma mindent meg fogok tudni. Például azt, hogy mi történt Gery szüleivel, és miért érzem a gonoszt, ha mellette vagyok.

             - Csak nem hiszed, hogy hagyom, hogy békében nyugodj, amíg véget nem ér az életed? Tönkre tettél, és ezért most én is tönkre foglak tenni téged.

             - Őt nem bánthatod! Nem vagy elég erős ahhoz, hogy legyőzz engem. Ha bántani mered, akkor esküszöm a megboldogult szüleim életére, hogy kitépem a szíved – olyan félelmet, még soha nem éreztem, mint ott, akkor. Reszkettek a kezeim, és éreztem, hogy az egész testemet átjárja valami. A Gonosz!

             - Az lehet, hogy nem vagyok elég erős ahhoz, hogy legyőzzelek, de elég erős vagyok ehhez – nem volt időm gondolkozni. A szörny egy pillanat alatt előttem termett. Mi ez? Miféle sötét erő képes arra, hogy ilyesmivel felruházzon valakit? A szemei vörössé változtak, és az erek a szemei alatt kidagadtak, a fogai... Istenem! Tudom mi ez! Mondtak meséket róla kiskoromban. Ő egy vámpír! Készen álltam a halálra, ám nem az történt amire számítottam. Megharapta a kezét, és megitatott a vérével. Meglepő módon, nagyon finom volt a vére. Édes volt, csakúgy, mint Gery ajkai. Minden egy szempillantás alatt történt. Gery ellökött a szörnytől, és én a földre estem. Éles fájdalmat éreztem a fejemnél, és utána minden elsötétült előttem. Nem hallottam tovább a szívem dobogását, nem hallottam semmit sem. Elragadott a sötétség...