Tizenötödik rész - Felejtési taktika

Hallo! 

Nagyon sajnálom amiért ennyit csúsztam a fejezettel. De most itt van, és én jó olvasást kívánok hozzá.

xoxo

N.

           Rettenetes hetem volt! Tyson egy seggfej! Hogy voltam képes leállni egy ilyen szemétládával? Hmm... nem is tudom, talán a hosszú haja fogott meg, de az is lehet, hogy a szemei. Jó, annak ellenére, hogy mit tett velem, nem tagadom, hogy Tyson Ritter valóban, nagyon jó pasi. Egy angyal jelmezébe bújt ördög! Ez a hivatalos véleményem róla!

            Azóta nagyon sokszor hívott engem, de nem vettem fel egyszer sem a telefont. Nem voltam kíváncsi a mentegetőzéseire. Amilyen labilis állapotban voltam a héten, szerintem vissza is mentem volna hozzá. El kell felejtenem őt! nem követhetem el ugyanazt a hibát kétszer!

Péntek van. Egy hete csalt meg az a rohadék! A hét nagy részében csokit majszoltam, és bőgtem. Még a gitárórát is elhalasztottam. Szerencsére Gregory megértette, hogy miért. Remek barátra leltem benne. mi lesz velem, ha ő egyetemre megy? Valószínűleg akkor még több csokit fogok zabálni, és akkor szegény Ashley egyke marad, mert a húga cukormérgezésben elpatkolt

 - Bejöhetek? – szólalt meg egy hang az ajtó túloldaláról. Ashely volt az.

 - Hát persze – halkan benyitott, viszont amint becsukta maga mögött az ajtót, hangosan rámszólt

             - Nah figyelj! Nem fogod tönkretenni magad amiatt a hülye seggfej miatt! Elég volt a csokizabálásból! Ki az ágyból! – amint befejezte a kiabálást, benyitott a szekrényembe, és kivett belőle egy pólót, és egy farmert, majd az ágyamra dobta, és kötelezett rá, hogy felvegyem. Ennek az lett a vége, hogy negyed óra múlva már a ház ajtajánál voltunk, és Ash épp az ajtót zárta, míg én Thomas-t a pórázra kötöttem. Miután Ash végzett az ajtóval, útnak indultunk.

             - Holnap este el fogunk menni bulizni! – jelentette ki határozottan Ash.

             - Dehogy fogunk!

             - Dehogynem! Meglátod jó lesz! Beszerveztem Dan-t, Greg-et, és egy pár lányt, aki az évfolyamtársunk. Nemleges választ nem fogadok el! – eléggé meglepett a húgom viselkedése, hisz tudniillik nem egy party arc. Ám, ami ennél is jobban meglepett, hogy Gregory is el fog jönni. Róla sem gondoltam volna, hogy bulizós típus. Végülis, a társaság jó lesz...

             - Oké. El fogok menni.

             - Éljen! – kiáltotta Ash hangosan, majd a nyakamba vetette magát. A fél utca minket nézett, de nem bántam. A húgom boldogsága mindennél fontosabb számomra.

            Amint hazamentünk, főztünk közösen valami vacsit a szüleinknek, mert ők későn érnek haza. Nem irigylem őket. Reggel korán mennek dolgozni, és este későn érnek haza. Nagyon elfoglalt emberek, ez tény.

Sokat tanakodtunk, és végül a csirkemellnél döntöttünk, sült krumplival..

            Elég későn végeztünk a kajával, mert főzés közben, nem csak a csirkét, de magunkat is bepaníroztuk. Mikor végeztünk, mindketten elmentünk fürdeni, mert nem csak látszott, de érződött is rajtunk, hogy a konyhában voltunk.

Órákig szoktam a kádban feküdni, ezért általában a zuhanyzást választom. Ma viszont eltértem a megszokott programomtól, és a fürdést választottam. Imádom a vizet. Rengeteg gondolat suhan át az agyamon fürdés közben. Most viszont hamar meguntam a pancsolást.

Holnap bepasizok! El kell felejtenem azt a rohadékot, és a legjobb módja a felejtésnek, ha felszedünk valakit. Ez nálam eddig nagyon bevált. A suli, a séta, a főzés, és természetesen a víz, olyannyira kiszívta az energiámat, hogy amint ledőltem az ágyamra, álomba is zuhantam.

            Másnap Ash keltett – fél egykor – és utasított, hogy kezdjek készülődni, mert a buli előtt még beugrunk egy pizzára is. Kb négykor már teljes harci díszben álltam Ash ajtaja előtt, ő viszont még órákig készülődött. Nem tudom, miért kell ennyire izguljon a külsője miatt. Ha Dan igazán szereti – és nekem nagyon úgy tűnik, hogy igen – akkor nem érdekli, hogy van-e pattanás az arcán – amúgy nincs – vagy az, hogy ki van-e festve vagy sem. Szerintem ezt Ash is tudja, de valamiért mindig azon görcsöl, hogy egyre jobban, és jobban nézzen ki. Ki érti a húgom logikáját? Talán magának akar tetszeni? Ennyire hiú lenne?

             - Katherine – szólalt meg drága húgom este fél nyolckor – én kész vagyok.

             - Ilyen hamar? – kérdeztem cinikusan, amire válaszul csak egy szemforgatást kaptam.

             - Hol találkozunk a többiekkel?

             - A pizzázóban – felelte a húgom.

            A nappaliban anyu nézte a tv-t. Megmondtuk neki, hogy ne várjon minket meg, mert későn jövünk. Szerencsénkre megértő anyával áldott meg minket Isten. Engem már bárhova elenged – hétvégén – de csak akkor, ha a húgomat is viszem magammal. Ez a szabály még csak egy éve érvényes, de egyikünket sem zavar – legalábbis még nem.

Ash most is kitett magáért. Gyönyörű volt. Egy spagetti pántos toppot viselt, amely eltakarta a fenekét, alatta egy fekete farmer short volt. Ehhez az összeállításhoz a fekete Converse cipőjét húzta fel. Nem a ruházata volt a gyönyörű, hanem a sminkje. Most nagyon eltalálta az összeállítást. Remekül illett a viseletéhez.

            Tíz perc vezetés után megérkeztünk a pizzériába – amely egyben kocsma is. a mulató stílusa eltért a New Orleans-ban megszokottól. Modern stílusú volt; sárga falai voltak, és a világítást úgy oldották meg – még ha szándéktalanul is – hogy kihangsúlyozza azt. Akaratlanul is megakad a szemem az ilyesmin. Bent senkit sem találtunk, ezért kimentünk az udvarra, ahol szintén voltak padok, és asztalok, és kényelmesen le lehetett ülni. Sokan eltértek egy ilyen „asztalnál”. Kint sem találtunk senkit, ezért helyet foglaltunk, és megvártuk őket. Először Dan jelent meg. Ash amint meglátta a nyakába ugrott. Kezdtem egyre szarabbul érezni magam, mert eszembe jutott Tyson. Őszintén szólva, nem ő hiányzott, hanem a szerelem az életemből. Egy hete nem kaptam csókot senkitől, nem ölelt meg egy hímnemű egyed sem, és már kezdett hiányozni. Nem akartam tovább nyáladzani, ezért úgy döntöttem, hogy inkább megyek és rendelek valamit. Miután megkérdeztem a turbékoló pártól, hogy ők mit isznak, besétáltam a bárpulthoz, ahol megláttam két fiút. Épp a pultnak dőltek, és amint megláttak le se vették rólam a szemüket. Ezt nem tudtam mire vélni. Odasétáltam hozzájuk, mire az egyik megszólított.

             - Gyere nyugodtan, mi már rendeltünk – mondta a vörös hajú srác, és mindketten elhúzódtak, így utat engedve nekem.

             - Köszi – válaszoltam a vörös – vagy narancs? - hajú srácnak. Érdekes, ilyen hajszíne volt tavaly Ash-nek is. A pultnál nem volt senki sem, ezért vártam.

             - Amúgy, mit iszol? – jött hirtelen a kérdés a sráctól.

             - Én egy citromos sört.

             - Ki lehet venni a hűtőből – biztos jártas errefelé. Elindult a hűtő felé, és kivett nekem egy citromos sört. Csakhogy eszembe jutott, hogy nekem három kéne. Nem akartam pofátlan lenni, ezért hoztam magamnak még kettőt. A srác – akinek még mindig nem tudom a nevét – eléggé meglepődött.

             - Ez a kettő a barátaimé.

             - Á, értem – magyarázatomra csak ennyi választ adott, és közben megjött a púltos is. Kifizettem a három sört, és megköszöntem a srácnak a kedvességét.

Amint kimentem, Ash rögtön letámadott

             - Nah végre Kath! Azt hittem, szomjan fogok halni.

Hát igen. Az én cseppet sem alkesz húgom hozza a formáját. Közben megjött Caroline. Ő egyedül érkezett, Vickie viszont azzal a sráccal jött ki, amelyik a púltnál volt, a vörös hajú mellett.

             - Szisztok – köszöntek kórusban – srácok, bemutatom Velentin-t. Ő a barátom. – miután mindannyian bemutatkoztunk neki, helyet feglaltak. Később kijött az ismeretlen fiú is, aki szintén mellettünk foglalt helyet. Pontosabban mellettem, miután gyorsan kezet fogott Dan-nel.

             - Amúgy, a nevem Gery – mélyen a szemembe nézett, és a kezét nyújtotta.

             - Az enyém Katherine. Nagyon örvendek.

             - Én is. Lesz a közelben egy buli. Nincs kedved eljönni? – láthatóan fel akart szedni. És nem is néz ki rosszul.

             - Valójában, mi épp oda készülünk.

             - Nos, én megyek. Remélem csatlakozol majd – végig a szemembe nézve mondta ezeket a szavakat. Őszintén szólva, nagyon kíváncsi vagyok erre a srácra. Fehér pólója annyira rátapadt, hogy tisztán kivehetők voltak férfias idomai. Hmm... nagyon csinos srác, semmi kétség.

Amint visszazökkentem a valóságba, valami szöget ütött a fejemben...

Katherine viselete a pizzériában: