Tizenharmadik rész - Örömtűz

Sziasztok! 

Meghoztam az új fejezetet, mert jövőhéten vizsgáim lesznek. Nem akartam sokat késni, úgyhogy letettem a kis fenekem, és megírtam a fejezetet! Remélem örültök! :*

xoxo

N.

             - Nem gondolod, hogy túlzásba viszed a féltékenykedést? – tette fel a kérdést Tyson, miután rákérdeztem, a csütörtök délutáni programjára.

             - Miért vinném? Nem azt mondtam, hogy megcsalsz, hanem megkérdeztem, hogy mit csináltál csütörtökön suli után.

             - Nem azt, amire gondolsz.

             - Honnan tudod, hogy mire gondolok?

             - Sejtem. A zenekarral próbáltam a péntek estére. - ezt olyan nehéz lett volna már az elején megmondani? - De miért érdekel ez téged ennyire?

             - Nos... Ashley látott téged. Mármint, nem téged, hanem egy fiút, aki nagyon hasonlított rád, és egy szőke macát, és...

             - És én lettem az első számú gyanúsított, amiért a húgod hallucinál ugye? – igyekeztem nem felkapni a vizet az iménti mondatán, de rosszul esett, hogy így beszélt a húgomról. Ő mégis csak többet jelent nekem, mint Tyson.

             - Nézd – próbált kedvesebb hangnemet megütni, sikeresen. Azért, látszik rajta, hogy énekes – tudom, hogy nem fogsz hinni nekem, de arra nem gondoltál, hogy esetleg Ashley ellenem akar téged hangolni?

             - Ugyan, miért tenné? – a válaszra nagyon kíváncsi vagyok

             - Hát... mondjuk mert féltékeny – ez elég gyenge volt.

             - Mire? Neki is van barátja!

             - Ouu, akkor mert nem kedvel engem, vagy... mit tudom én?!

             - Na látod, ez az! Nem tudsz te semmit, sem róla, sem a köztünk lévő kapcsolatról, és mégis képes vagy megvádolni a húgomat ilyesmivel – kezdtem kijönni a béketűrésből

             - Te pedig képes vagy engem (!) hűtlenséggel vádolni! Mégis hogy gondolhatod ezt rólam? – az utolsó szavakat szinte kiabálva ejtette ki. Elfogott egy bizonyos félelem, mint mindig, amikor egy férfi, aki közel áll hozzám, felemeli a hangját. Összerezzentem, és próbáltam elrejteni az érzéseket, amiket Tyson szavai váltottak ki belőlem.

             - Katherine – visszatért kellemes, lágy hangja – nagyon sajnálom, de azt hiszem, hogy nekem ez nem fog menni. Ha nem bízol meg bennem, akkor a kapcsolatunknak semmi értelme. Ezzel csak fájdalmat okozunk egymásnak.

             - Én bízom benned. De mondd meg őszintén; megcsaltál? Ha azt mondod, hogy nem, akkor elfelejthetjük ezt az egészet, és minden ismét a régi lesz köztünk. Ha igen, akkor sem haragszom meg, mert legalább tudom, hogy őszinte vagy hozzám. Kérlek, mondd az igazat! – próbálkoztam, hogy kiszedjem belőle az igazságot, mert éreztem, hogy valamit eltitkol előlem.

             - Kath – közel jött hozzám, és mindkét kezével megfogta az arcom, s mélyen a szemembe nézett, gyönyörű kék szemével, mely csillogott a szerelemtől – nem csaltalak meg. Sose tenném. Szeretlek – megcsókolta a homlokom, majd hozzádörgölte az övét – nagyon szeretlek – suttogta, miközben ujjaival lágyan simogatta az arcom, és a hajam. Elolvadtam kedvességétől. Szorosan a karjaiba zárt, én pedig nyakhajlatába fektettem a fejem. Idilli volt ez a pillanat. Kellemes illata fogva tartotta érzékeimet. Teljesen ellazultam tőle, és engedtem eddigi merevségemen, mivel eddig az iménti vitatkozás hatása alatt voltam. Percekig nem engedtük el egymást. Szinte összeforrtunk.

             - Ne haragudj, amiért meggyanúsítottalak.

             - Semmi baj édesem – mondta, s egy puszit nyomott ajkamra – te se haragudj rám. Nem kellett volna ilyen durván reagálnom – szorosabban bújtam hozzá, és boldog voltam, amiért sikerült tisztáznunk ezt a félreértést.

            Miután kibontakoztunk egymás öleléséből, úgy döntöttünk, inkább az ágyon beszélgetünk tovább. A szobámban voltunk, Tyson tegnap este érkezett haza, s ma suli után átjött, hogy megbeszéljük a dolgokat. A délután hátralevő részét együtt töltöttük, majd miután Ty elment, lefeküdtem aludni.

            Másnap meglepetésben volt részem.

            Szerencsére az első pár óra hamar elszállt. Alig vártam az ebédszünetet. Tegnap este nem beszéltem Ashley-vel, úgyhogy ma el kell mondanom neki, hogy mi is történt. Bementem a terembe, s miután tettem a tálcámra ételt, leültem a megszokott helyünkre. Nemsokára csatlakozott hozzám Ashley és Dan is, akik kivételesen nem együtt jöttek. Szóvá is tettem a dolgot.

             - Az osztályfőnöke akart beszélni vele. Na, mesélj! Mi volt a tegnap? Mit mondott Tyson? – elmeséltem neki mindent. Az arcán egy megbánó – és egyben kínos – mosoly jelent meg.

             - Ne haragudj. Tényleg azt hittem, hogy ő volt az. Hátulról hasonlított rá.

             - Semmi baj. De az, hogy hátulról hasonlított rá, az nem azt jelenti, hogy ő is az. Tudod, hogy hány hosszú, göndör hajú pasi flangál New Orleans-ban? Gregory-nak is olyan a haja, mint Tyson-nak, sőt, az ikertestvérének is...

             - Igen, tudom. Még mindig alig hiszem el, hogy Gregory-nak van ikertesója!

             - Én is meglepődtem. Azt hittem, hogy rosszul látok. És a legfurcsább az volt, hogy nem is mesélt róla.

             - Kellett volna?

             - Nem is tudom. Olyan jóban vagyunk. Sok mindent megosztunk egymással.

             - Te tudod – mondta Ashley, fáradt sóhajjal. Egyszer csak színre lépett Dan is. Izgatottnak tűnt. Mintha esélyesnek érezte volna magát, hogy megnyerje a lottót.

             - Csajok, el sem fogjátok hinni, mit hallottam – nagyon fel volt pörögve Dan.

             - Ne kímélj – válaszolt Ash.

             - Képzeljétek, idén is megszervezik az Örömtűz-et! – szinte sikított az örömtől Dan. Csak mi ketten néztünk értetlenül rá.

             - Ohh, tényleg, hiszen ti csak nem olyan rég jöttetek át. Az Örömtűz, egy ünnepség, amit általában tavasszal szokott megrendezni az iskola diákszövetsége.

             - De hát most volt egy ünnepség. Hogy van ennyi pénze az iskolának?

             - Segélyek. Gondolom... – kérdésemre eme rövid választ kaptam. Nem mintha annyira érdekelne az iskola kasszája, de szöget ütött a fejemben ez a kérdés.

             - Mikor lesz? – kérdezte Ashley izgatottan.

             - Két hét múlva, pénteken, a City Park-ban – mosoly ült ki az ajkamra, mikor meghallottam a helyszínt. Imádok ott lenni!

             - Lányok, el kell gyertek! Remek lesz!

             - Oké – Ash beadta a derekát, és nekem sem kellett lehozni a csillagokat az égről, hogy beleegyezzek.

            Az biztos, hogy érdekes lesz az Örömtűz. Alig várom! És nagyon remélem, hogy Tyson is el fog jönni.




p.s.: No, Márta, megúsztam! :D :))