Első rész - A "bohém" város.

Sziasztok!

Itt az első fejezet. Csak annyit fűznék hozzá, hogy álmosan írtam meg, és nem volt időm végigolvasni, úgyhogy ha hibát találtok benne nyugodtan lehet szidni :P. 

Jó olvasást!

Puszi :*

N. 

            Napsütéses reggelre ébredtek Chicago lakói. Ritkaság e kellemes időjárás eme évszakban. Tél van, és eléggé hideg, de attól függetlenük hét ágra süt a nap.

            Katherine, kiélvezve, hogy annyit lustálkodhat amennyit akar, a pöttyös kiskutyáját – amelyet még a második szülinapjára kapott – magáhozszorítva ásított egy nagyot. Ma minden meg fog változni – gondolta álmosan magában. Az édesapja állást kapott New Orleansban, ezért el kell költözzenek a szelek városából, a Jazz őshazájába. A dolgait, még a tegnap este gyerekes izgatottsággal csomagolta be, mert ma délután indul a gép az új városba. A lány reméli, hogy az új város, új életet is tartogat; új fiúkat, új barátokat, vagyis mindent, amire jelenleg szüksége van.

            A szobájában a zöld szín uralkodott. A kutyája ismét a lábánál aludt. Általában ő szokta ébreszteni a lányt, aki jelenleg most annyira izgult – és félt is egyben – hogy már nem tudott volna visszaaludni.

            A tizenhatodik életévében járó Katherine, nagyon remélte, hogy meg fog változni az élete, és végre rámosolyog a szerencse a fiúk terén is. Bonyolult személyisége, eddig nem engedte, hogy akárki közeledjen felé, mert félt, az újabb csalódástól. Ez is lehet az oka annak, hogy eddig nem volt barátja. Pedig szegény lány, néha annyira kiéhezett volt, hogy nem tudott elaludni. Nem hagyta a fantáziája, amely csakis a szex körül forgott és úgy érezte, hogy felrobban. Minden este, mikor nyugovóra tért, azt kívánta, hogy bár lenne valaki, aki magához öleli törékeny testét, felmelegíti mikor fázik, és megvígasztalja, mikor szomorú. Néha már azon törte az eszét, hogy kit csábítson el, de senki nem volt alkalmas számára. Neki olyan fiú kell, aki kedves, jóképű, kultúrált, illemtudó, figyelmes, és nem utolsó sorban jól néz ki. Nagyon tetszenek neki, kék szemü pasik, amiből természetesen itt is akad bőven, de sajnos mind selejtes. Ohh, miért vesztek el a lovagok? Az igazi illemtudó fiatalemberek, akik nem rejtik véka alá az érzéseiket és bátran kiállnak amellett, akit, vagy amit szeretnek? – ábrándozott magában Katherine.

            Úgy döntött, hogy nem sajnáltatja magát tovább, és inkább lezuhanyozik. A meleg víz teljesen ellazította merev izmait, és egy forró zuhany után kiment a konyhába, hogy egyen valamit. A szülei, és húga Ashley már nagyban ettek, mikor Kath leült az asztalhoz.

             - Hogy aludtál szívem? – kérdezte az anya

             - Úgy ahogy szoktam, rosszul – a lány le szerette volna zárni ezt a témát, de az anyja nem tágított

             - Ismét rémálmod volt? – az anyja jogosan tette fel ezt a kérdést, mivel a lány gyakran ordított álmában, oly hangosan, hogy a szülei is felkeltek. Szerencsére nem emlékezett semmire miután felébredt, de tudta, hogy valami rossz történt az álmában. De most, más volt az oka álmatlan éjszakájának.

             - Nem, csak nem tudtam elaludni – válaszolta. Az anya megmosolyogta a dolgot, mivel pontosan tudta, hogy a lány mennyire izgul.

            A reggeli után betették a kocsikba a csomagokat, és elindúltak a reptérre. Katherine a saját járművével ment, mert nem fért bele minden csomag a szülei kocsijába. Hiányozni fog neki ez a lakás, és ez a város, mert nagyon sok emléke fűzi ide. Itt nőtt fel, és előre fél, hogy bűntudata lesz, amiatt, hogy csak úgy itt hagyta ezt a helyet. Magában a lány elhatározta, hogy mindenáron meg fogja látogatni mégegyszer ezt a helyet. Talán majd a szerelmével, vagy a legjobb barátnőjével. Alig várta, hogy új barátokra tegyen szert. Vagyis, hogy barátokra tegyen szert, mivel itt nem nagyon akadtak neki. Pedig a lány nagyon nyitott személyiség volt, de ez, már közel három éve, megváltozott. Nem akart többet arra gondolni, hogy miként játszotta ki a legjobb barátnője, s ezért, valahol a szíve mélyén örűlt, hogy hátamögött hagyhatja ezt a világot.

A reptéren másfél órát vártak a gépre, de fel sem tűnt nekik ez az idő, oly gyorsan eltelt. Beszálláskor a lány egy kicsit szorongott, mivel most utazott először repülőn. Az mp3 lejátszóját a fülébe tette, ám nem sok hasznát vette, mivel a felszállás után pár perccel a lány elaludt, s az út végéig húzta a lóbőrt.

Mintha megállt volna az idő – gondolta a lány, mikor a reptérről a vadonatúj lakásukra tartottak. Mintha a 20-as évekbe utaztak volna. A városnak nagy zenei múltja van, s ezt a lány is tudta. Igaz, jobban szíveli a rock, és klasszikus zenéket, de a jazz sem áll távol tőle. Amint megérkeztek a házhoz, a lánynak elállt a lélegzete. Mindig egy ilyen házról álmodott. A falak fehérek voltak, az ablakok nagyok, sőt, óriásiak. A kapu fekete volt, és gótikus hatást keltett. A kert is csodás volt. Akárhova nézett Katherine, csak zöldet látott. A ház belül is csodaszép volt. A nappaliban a világosbarna szín dominált, a földszint többi részét nem nézte meg, mert felszaladt Ashley-vel együtt, az új szobájukba. Katherine szobájában mostmár a narancssárga szín uralkodott. Gyönyörűnek tartotta. Nagy volt az ágy, szép képek lógtak bekeretezve a falról, és ami a legjobban megtetszett neki, az az, hogy volt külön fűrdőszobája. Első látásra beleszeretett ebbe a környezetbe, és ebbe a városba.

Amint kicsomagolta a dolgait, átment a húga szobájába, hogy lássa ő hogy áll a csomagjaival. Ash szobája is csodás volt. Az ő szobája tengerkék színü volt, és persze, neki is volt külön fűrdője. Ekkora luxust! – gondolta magában Kath. Apa megfoghatta az Isten lábát – gúnyolódott magában. A húga is kész volt a csomagokkal, és úgy döntöttek, hogy elmennek sétálni egyet Thomassal, a kutyával. Persze, fent állt a veszéje, hogy eltévednek, ezért Katherine vitt magával pénzt, hogy tudjanak taxival hazamenni, ha esetleg eltévednének. Ebben a városban minden olyan szép, olyan bohém... – gondolta magában Katherine. Az egész utat végigbeszélte a testvérpáros. Thomas, a kis husky csendben járkált Ash mellett, ám egyszer csak futásnak eredt. A lányok nagyon megíjedtek, és gyorsan az eb után eredtek, ám ahogy befordúlt Katherine egy utcasarkon, szembetalálta magát Thomassal, aki egy ismeretlen srác karjai közt pihegett...