Második rész - Az új suli

Aloha!

Remélem vártátok már a második fejezetet. 

Bevallom, nagyon rosszul esik, hogy az első fejezetre csak egyetlen árva kommentet kaptam. Nem mintha nem örülnék neki, de elég szar, hogy csak ennyire értékelitek a munkámat. Én úgy gondolom, hogyha ilyen kevés megjegyzés jött, az csakis annak köszönhető, hogy nem vagyok jó író, és ezért nem érdemlek egy kis biztatást. 

Na jó, befejeztem a litániát, jó olvasást! 

xoxo

N.

             - Thomas! – kiáltott fel a lány amint meglátta a kis kutyát. Egy hatalmas kő esett le a szívéről. Sohasem bocsátaná meg magának, ha valami történt volna vele.

             - Ez az ön kutyája? – kérdezte az idegen fiatalember. Katherine csak most vette alaposan szemügyre őt. Barna, hosszú haja eltakarta a fülét, és olyan aranyos kisugárzást adott neki, hogy a lány eddigi élete során még nem érzett ilyet. A szíve hevesebben kezdett dobogni, amint az idegen fiú kék szemeibe nézett. A lány teljesen el volt ragadtatva a fiatalember láttán.

             - Igen, ez az én kiskutyám – válaszolt a fiú kérdésére egy kicsit zavartan, aki ugyanolyan elragadtatva nézett a lány szemeibe, mint a lány őrá – és, nagyon szépen köszönöm, hogy eddig vigyázott rá, de most már visszaadhatja – a lány mosolya őszinte volt, csakúgy mint a fiúé, aki miután visszaadta a kutyát a gazdájának illedelmesen bemutatkozott;

             - Az én nevem Gregory, és az öné szép hölgy? – a lány csodálta a fiú kedvességét, és illedelmességét. Nagyon tetszett neki ez a fajta figyelmesség. Hihetetlen, mikor már kezdte feladni a reményt, hogy talál egy ilyen úriembert, egyszer csak megjelenik Gergory.

             - Az enyém Katherine, és nagyon örvendek a találkozásnak uram.

             - Én is örvendek – Gregory elmosolyodott, és a lány csak ekkor vette észre, hogy a fiú használ fogszabályzót. Egyesek egyenesen undorodnak tőle, de a lánynak nagyon bejött ez a dolog. Hisz ez azt jelenti, hogy figyel magára. Ha jobban végignézett rajta, látszott, hogy ápolt, és a kellemes illata is elbódította őt. A lány még soha nem érzett ilyet. Mintha a szíve mindig is erre a pillanatra várt volna. A fiú sem érzett másképp. Neki is jól esett a lány közelsége, de mindketten tartottak attól, hogy jobban megismerjék egymást.

             - Katherine – kiáltott utána Ashley, aki csak most érte utol nővérét. A kis vörös hajú lány csak akkor vette észre, a számára még idegen fiút, amikor már a kutyát az ölében tarthatta – jaj, csakhogy megvagy, te lókötő! Ne merj még egyszer így ránk ijeszteni hallottad? – a lány elvolt magával, míg Gergory és Katherine csak egymást tüntették ki figyelmükkel. Ash csak ekkor vette észre, hogy nővére nem rá, hanem a fiúra figyel – talán megzavartam valamit? – kérdezte tőlük, ezzel megszakítva őket a gondolatmenetükből.

             - Nem, dehogy, öhm, Ash, bemutatom Gregory-t, aki, épp most találta meg Thomast, és Gregory, ő itt a húgom, Ashley.

             - Nagyon örülök Ashley – mondta a fiú, és kezet csókolt a lánynak, aki bizony örült a fiú figyelmességének, őt mégsem fogta meg annyira ez a dolog, mint a nővérét, akit egy kicsit elkapott a sárga ördög az előbbi gesztus láttán, de nem törődött vele.

            A fiú hazakísérte a lányokat, akiket teljesen elbűvölt a műveltsége, és a figyelmessége. Amint elbúcsúztak a fiatalembertől, mindketten felmentek a szobájukba. A kis Thomas Ashley szobájába ment, így Katherine egyedül tudott maradni a gondolataival. Teljesen elbűvölte őt a fiú aki, mint kiderült, 19éves, és rendkívül okos. Ilyet még sosem láttam. Hogy lehet valaki ennyire... tökéletes? Tökéletes? Hisz alig ismered! Mi van akkor, hogyha ez a fiú a helyi hasfelmetsző? Ugyan már! El tudnád ezt róla képzelni? Áhh, nem... De mi van akkor, hogyha ez a fiú csak el akar csábítani, aztán meg összetört szívvel siránkozhatok utána! – töprengett magában a lány, aki teljesen el volt bűvölve a fiú miatt, amíg bele nem gondolt rendesen a részletekbe is. Katherine ugyanis hajlamos volt arra, hogy belegondoljon a legrosszabb dologba is ami történhet. Ám, amióta Rick összetörte a szívét, ez megváltozott, és csak a legrosszabb dologba gondol bele, ami történhet. Már két év is eltelt azóta, hogy a fiú, akiért ő tűzbe is tette volna a kezét csak úgy elhagyta őt, a legjobb barátnőjéért. Azóta a lány zárkózott, és nem keresi az ellenkező nem társaságát.

            Már alkonyodott, amikor a lány úgy döntött, hogy kihívja a hugát a szobájából, és ráveszi, hogy vacsorázzon vele.

Lementek a konyhába, Katherine elővette a túrót, a szőlőt, a sonkát, és a fehér kenyeret, és nekiláttak a „pusztításnak”.

Miután jóllaktak, mindketten lezuhanyoztak – természetesen a saját mosdójukban – aztán nyugovóra tértek. Másnap korán kellett kelniük, mivel iskolába kellett menjenek. Mindkettejüknek a torkukban dobogott a szívük, ha rágondoltak, ezért mellőzték a témát. Katherine inkább Gregory-ra gondolt, Ashley pedig a kis Thomasra, és arra, hogy most az ő lábánál aludhatott, aminek rendkívül örűlt. 

            Másnap reggel nem tudták kiverni a fejükből az új sulit, mivel épp oda készültek. Ashley, a kis vörös hajú, zöld szemű szépség, kilencedikes, a nővére pedig tizedikes. Mindketten jó tanulók, de még egyikük sem tudja mit fog kezdeni az életével. Katherine tud játszani akusztikus gitáron, és nagyon meg szeretne tanulni elektromoson is, húga pedig nagyon tehetséges énekes. Mindketten gondoltak már arra, hogy a zeneiparban építik fel a karrierjüket, de ezt hamar elvetették, hisz nagyon sokan próbálkoznak, és csak kevesen lesznek elismert zenészek – legalábbis, ők így gondolták. Egy gyors reggeli után, beszálltak Katherine kék színű Camaro-jába, és útnak indultak az iskola felé.

            A negyedórás utat csendben tették meg. Ashley majdnem el is aludt, mire az iskolába értek. Amint befordultak az iskola parkolójába, minden szempár rájuk szegeződött. Egyesek irigyek voltak, amiért valakinek ilyen szép autója van, másokat pedig a kíváncsiságból bámulták meg őket ennyire. A két lány kiszállt, és a suli minden fiúja – legalábbis azok, akik a parkolóban tartózkodtak – kitüntette őket figyelmükkel. Pedig egyikőjük sem sminkelte ki magát, és nem is öltöztek kirívóan, de szépségüket így is minden lány megirigyelte. Főleg Bridget Wilde, az iskola pom-pom királynője. A kis szőkeség először próbálta magában tartani nemtetszését, hisz még azt sem tudta, hogy kik ők, vagy hogy milyen céljaik vannak. „És kis tudja, lehet, hogy rendes lányok” – gondolta magában.

            A testvérpár hamar felfigyelt arra, hogy mindenki őket nézi, zavarba ejtően. Igyekeztek nem foglalkozni az üggyel, és bementek az iskola épületébe. Megkeresték a szekrényeiket – amelyek egymás mellett voltak – bepakoltak, és mentek az első órájukra. Katherine-nek matematikával kezdődött a nap, Ashnek pedig nyelvtannal. A tanáraik nagyon rendesek voltak, Kath nagyon örűlt, hogy végre rendes matektanárnője akad.

            A szünetben ismét találkozott egymással a testvérpár, s miközben az ebédlőben asztalt kerestek egy nagy meglepetés fogadta őket...

A kocsi: 

Első rész - A "bohém" város.

Sziasztok!

Itt az első fejezet. Csak annyit fűznék hozzá, hogy álmosan írtam meg, és nem volt időm végigolvasni, úgyhogy ha hibát találtok benne nyugodtan lehet szidni :P. 

Jó olvasást!

Puszi :*

N. 

            Napsütéses reggelre ébredtek Chicago lakói. Ritkaság e kellemes időjárás eme évszakban. Tél van, és eléggé hideg, de attól függetlenük hét ágra süt a nap.

            Katherine, kiélvezve, hogy annyit lustálkodhat amennyit akar, a pöttyös kiskutyáját – amelyet még a második szülinapjára kapott – magáhozszorítva ásított egy nagyot. Ma minden meg fog változni – gondolta álmosan magában. Az édesapja állást kapott New Orleansban, ezért el kell költözzenek a szelek városából, a Jazz őshazájába. A dolgait, még a tegnap este gyerekes izgatottsággal csomagolta be, mert ma délután indul a gép az új városba. A lány reméli, hogy az új város, új életet is tartogat; új fiúkat, új barátokat, vagyis mindent, amire jelenleg szüksége van.

            A szobájában a zöld szín uralkodott. A kutyája ismét a lábánál aludt. Általában ő szokta ébreszteni a lányt, aki jelenleg most annyira izgult – és félt is egyben – hogy már nem tudott volna visszaaludni.

            A tizenhatodik életévében járó Katherine, nagyon remélte, hogy meg fog változni az élete, és végre rámosolyog a szerencse a fiúk terén is. Bonyolult személyisége, eddig nem engedte, hogy akárki közeledjen felé, mert félt, az újabb csalódástól. Ez is lehet az oka annak, hogy eddig nem volt barátja. Pedig szegény lány, néha annyira kiéhezett volt, hogy nem tudott elaludni. Nem hagyta a fantáziája, amely csakis a szex körül forgott és úgy érezte, hogy felrobban. Minden este, mikor nyugovóra tért, azt kívánta, hogy bár lenne valaki, aki magához öleli törékeny testét, felmelegíti mikor fázik, és megvígasztalja, mikor szomorú. Néha már azon törte az eszét, hogy kit csábítson el, de senki nem volt alkalmas számára. Neki olyan fiú kell, aki kedves, jóképű, kultúrált, illemtudó, figyelmes, és nem utolsó sorban jól néz ki. Nagyon tetszenek neki, kék szemü pasik, amiből természetesen itt is akad bőven, de sajnos mind selejtes. Ohh, miért vesztek el a lovagok? Az igazi illemtudó fiatalemberek, akik nem rejtik véka alá az érzéseiket és bátran kiállnak amellett, akit, vagy amit szeretnek? – ábrándozott magában Katherine.

            Úgy döntött, hogy nem sajnáltatja magát tovább, és inkább lezuhanyozik. A meleg víz teljesen ellazította merev izmait, és egy forró zuhany után kiment a konyhába, hogy egyen valamit. A szülei, és húga Ashley már nagyban ettek, mikor Kath leült az asztalhoz.

             - Hogy aludtál szívem? – kérdezte az anya

             - Úgy ahogy szoktam, rosszul – a lány le szerette volna zárni ezt a témát, de az anyja nem tágított

             - Ismét rémálmod volt? – az anyja jogosan tette fel ezt a kérdést, mivel a lány gyakran ordított álmában, oly hangosan, hogy a szülei is felkeltek. Szerencsére nem emlékezett semmire miután felébredt, de tudta, hogy valami rossz történt az álmában. De most, más volt az oka álmatlan éjszakájának.

             - Nem, csak nem tudtam elaludni – válaszolta. Az anya megmosolyogta a dolgot, mivel pontosan tudta, hogy a lány mennyire izgul.

            A reggeli után betették a kocsikba a csomagokat, és elindúltak a reptérre. Katherine a saját járművével ment, mert nem fért bele minden csomag a szülei kocsijába. Hiányozni fog neki ez a lakás, és ez a város, mert nagyon sok emléke fűzi ide. Itt nőtt fel, és előre fél, hogy bűntudata lesz, amiatt, hogy csak úgy itt hagyta ezt a helyet. Magában a lány elhatározta, hogy mindenáron meg fogja látogatni mégegyszer ezt a helyet. Talán majd a szerelmével, vagy a legjobb barátnőjével. Alig várta, hogy új barátokra tegyen szert. Vagyis, hogy barátokra tegyen szert, mivel itt nem nagyon akadtak neki. Pedig a lány nagyon nyitott személyiség volt, de ez, már közel három éve, megváltozott. Nem akart többet arra gondolni, hogy miként játszotta ki a legjobb barátnője, s ezért, valahol a szíve mélyén örűlt, hogy hátamögött hagyhatja ezt a világot.

A reptéren másfél órát vártak a gépre, de fel sem tűnt nekik ez az idő, oly gyorsan eltelt. Beszálláskor a lány egy kicsit szorongott, mivel most utazott először repülőn. Az mp3 lejátszóját a fülébe tette, ám nem sok hasznát vette, mivel a felszállás után pár perccel a lány elaludt, s az út végéig húzta a lóbőrt.

Mintha megállt volna az idő – gondolta a lány, mikor a reptérről a vadonatúj lakásukra tartottak. Mintha a 20-as évekbe utaztak volna. A városnak nagy zenei múltja van, s ezt a lány is tudta. Igaz, jobban szíveli a rock, és klasszikus zenéket, de a jazz sem áll távol tőle. Amint megérkeztek a házhoz, a lánynak elállt a lélegzete. Mindig egy ilyen házról álmodott. A falak fehérek voltak, az ablakok nagyok, sőt, óriásiak. A kapu fekete volt, és gótikus hatást keltett. A kert is csodás volt. Akárhova nézett Katherine, csak zöldet látott. A ház belül is csodaszép volt. A nappaliban a világosbarna szín dominált, a földszint többi részét nem nézte meg, mert felszaladt Ashley-vel együtt, az új szobájukba. Katherine szobájában mostmár a narancssárga szín uralkodott. Gyönyörűnek tartotta. Nagy volt az ágy, szép képek lógtak bekeretezve a falról, és ami a legjobban megtetszett neki, az az, hogy volt külön fűrdőszobája. Első látásra beleszeretett ebbe a környezetbe, és ebbe a városba.

Amint kicsomagolta a dolgait, átment a húga szobájába, hogy lássa ő hogy áll a csomagjaival. Ash szobája is csodás volt. Az ő szobája tengerkék színü volt, és persze, neki is volt külön fűrdője. Ekkora luxust! – gondolta magában Kath. Apa megfoghatta az Isten lábát – gúnyolódott magában. A húga is kész volt a csomagokkal, és úgy döntöttek, hogy elmennek sétálni egyet Thomassal, a kutyával. Persze, fent állt a veszéje, hogy eltévednek, ezért Katherine vitt magával pénzt, hogy tudjanak taxival hazamenni, ha esetleg eltévednének. Ebben a városban minden olyan szép, olyan bohém... – gondolta magában Katherine. Az egész utat végigbeszélte a testvérpáros. Thomas, a kis husky csendben járkált Ash mellett, ám egyszer csak futásnak eredt. A lányok nagyon megíjedtek, és gyorsan az eb után eredtek, ám ahogy befordúlt Katherine egy utcasarkon, szembetalálta magát Thomassal, aki egy ismeretlen srác karjai közt pihegett...

Üdvözöllek az új blogomon :)

Sziasztok!

 Nagyon sok szeretettel üdvözöllek titeket a legújabb blogomon. 

Egy kis ismertető: 

 Ez nem egy Robstenes történet! Nem lesz benne sem Kristen, sem Robert. Tudom, hogy most egyesek csalódtak, de én már nem tudok olyan történetet írni, amelynek mindig ugyanaz a vége. Ez a történet tele lesz kérdésekkel. Nem lesz benne misztikum, csak szerelem, szenvedély, néha-néha fájdalom, de megnyugtatlak titeket; ebben a történetben is jelen lesz az ú.n. "happy end". 

 Egy lány lesz a történet középpontjában, aki keresi az igazi szerelmet. Katherine 16éves, és nagyon szereti a zenét. Sajnos eddig nem halmozták el a fiúk bókokkal, mert a lány zárkózott volt. De egy új város kihozza a lányból az igazi vadócot. 

 Ha úgy gondolod, hogy megfogott ez a történet, akkor holnap találkozunk ugyanitt! ;)

xoxo

N.