Huszadik rész - A testvéri szeretet

Kedves olvasóim!

Ez az utolsó rész, ebben a "kötetben". Amint befejezem a másik blogom, megkezdem a második kötetemet, ám annak más lesz a címe, és a történet sokkal ütősebb lesz, mint ez. Remélem várjátok már! 

Jó olvasást! 

Hamarosan találkozunk a következő blogomban!

xoxo

N.

            Reggel arra keltem, hogy a nap a szemembe vert. Kellemes jelenség, de köztudott, hogy egy átlagos ember csakis a sötétben tud aludni. Hunyorogva kinyitottam a szemem, és próbáltam felidézni, hogy mi is történt a tegnap este, de nem emlékeztem semmire sem. Talán ennyire berúgtam volna? Az lehetetlen, hisz a pizsamámban vagyok, és ha részeg lettem volna, biztos nem öltöztem volna át. Kezdett idegesíteni az emlékezetkiesésem. Talán Ashley tudja hol voltam.

            Bekopogtam a szobája ajtaján, s amint meghallottam kellemes hangját, benyitottam.

             - Jó reggelt húgi – üdvözöltem Ash-t, aki még mindig az ágyban henyélt, és Thomast simogatta, aki elégedetten csóválta a farkát.

             - Szia! Nagyon jól nézel ki sis! Mi történt veled az éjjel? – kérdezte sejtelmes hangon.

             - Hát én is ezt szeretném kideríteni. Semmire sem emlékszem a tegnap estéből.

             - De miért? És... mire emlékszel? Mi az utolsó emléked?

             - Hmm... – gondolkozni kezdtem, s beugrott, hogy beszéltem az este Ashley-vel telefonon, ám onnantól semmire sem emlékszem. Amint ezt Ash tudtára adtam, rögtön közbeszólt.

             - Azt mondtad, hogy randid lesz Gery-vel.

             - Igen... de az utolsó emlékem az, amikor letettem a telefont.

             - Hát ez nagyon érdekes. Biztos jól berúgtál – próbált Ash vicces lenni, ám én cseppet sem voltam vicces hangulatomban, ezért inkább ráhagytam.

             - Amúgy, veled mi a helyzet? Dan jól van? – valóban kezdtem azt hinni, hogy Ash már nem olyan ártatlan, mint én. Ez furcsa lenne, de szerintem cseppet sem szokatlan. Hisz már 16 éves... én hamarosan 18 leszek, de még nem találtam meg azt a fiút, aki igazán „lázba tudna hozni”. Bár ki tudja, hogy alakul majd Gery-vel...

             - Igen, jól megvagyunk, köszi. És te hogy állsz Gery-vel? A tegnapelőtt nála aludtál.

             - Na igen... de nem volt semmi. Pedig rendes srácnak tűnik, ám én mégis érzek valamit... valami rosszat, amikor a közelében vagyok. És tudom, hogy valamit titkol. Lehet, hogy köze van ennek, az emlékezetkiesésemhez? Hisz a tegnap vele találkoztam – elméletileg...

             - Ugyan, Kath! Ne aggódj! Majd minden rendbe fog jönni, meglátod. És, ha tényleg titkol előled valamit, akkor előbb vagy utóbb fény fog derülni rá – próbált nyugtatni a húgom, de én akkor sem fogom ezt ennyiben hagyni. Ki kell derítenem, hogy mi történt az este!

            Egy gyors fürdés után, felvettem egy rövid nacit, egy spagetti pántos felsőt és átmentem a pasim házáig. Gyalog mentem, mert élvezni akartam a kellemes időjárást. A nap a felhők takarásában volt, és szinte fekete volt az ég, de engem jelenleg ez tudott a legjobban elgyönyörködtetni. Imádom, mikor ilyen borús az idő. Tudom, hogy nem vagyok normális. Ezt már azóta tudom, hogy összejöttem Tyson-nal. Már nincs hatással rám, de azért mégis... olyan sebet okozott, amit soha nem fogok elfelejteni. Két dologgal tudja magát elvágni nálam valaki: az első; ha megaláz, a második pedig, ha megcsal. Igaz, ez a rohadék azt sem érdemli, hogy kiejtsem a nevét!

            Lassan az eső is elkezdett esni. Remek! Mire hazaérek teljesen el fogok ázni! Igazán hozhattam volna magammal egy esernyőt!

            Megérkeztem az házhoz. Átmentem a nagy kerten, és bekopogtam az ajtón. Senki sem válaszolt. Mozgást sem hallottam. Gondolom elmentek valahova, és hamarosan visszajönnek. Addig leültem a lépcsőre, és megpróbáltam felhívni Gery-t. Első csörgés, semmi válasz... második csörgés, szintén semmi... volt egy olyan érzésem, hogy nem fogja felvenni. Ez az érzés beigazolódott. Ötször is hívhattam, de nem vette fel egyik alkalommal sem. Kezdett rossz előérzetem lenni. Mi történt az este? És miért nem válaszol a hívásaimra Gery? És miért nincs itthon? Ezernyi kérdés cikázott bennem, és aki választ tudna adni rájuk, nincs itt. Vajon megbántottam őt az este? Ismét kopogtatni kezdtem, de nem jött válasz. Újra és újra próbáltam őt hívni, de hiába... nem vette fel a telefont. Írtam neki egy SMS-t, melyben ez állt:

            Kedvesem, hol vagy? A házatok előtt állok, és már lassan órák óta próbállak elérni. Miért nem veszed fel a telefont? Talán történt valami? Feltétlenül beszélnünk kell! Kérlek, hívj vissza!

            Visszaindultam a házunkhoz, és szerencsére már az eső is elállt. Valami nincs rendben. Biztos berúgtam az este, és valamivel megbántottam. Hogyan kérhetnék tőle bocsánatot? Ez nagyon jó kérdés, hisz a telefont sem hajlandó felvenni!

            Bementem a ház ajtaján, ám a szobámig nem jutottam el, mivel Ash letámadott, és faggatni kezdett. Elmeséltem hát, hogy jártam, és ő is furcsállta ezt a helyzetet.

             - Nem lehet, hogy megbántottad valamivel az este?

             - Én is erre tippelek. De hogyan kérjek tőle elnézést, vagy hogyan engeszteljem ki, mikor a telefonját sem képes felvenni?

             - Biztos vissza fog írni, ha látja, hogy üzentél neki.

             - Ash, én annyira félek. Nagyon kedvelem Gery-t. Nem akarom őt is elveszíteni. Ha kell, foggal körömmel, de küzdeni fogok érte!

             - És ha meg sem érdemli? Te mondtad, hogy a telefonját sem veszi fel...

             - Lehet, hogy nincs nála a telefon! – tényleg rossz előérzetem támadt. Mi lehet a baj?

            Hosszú órák teltek el így. Kint lehűlt a levegő, Ash pedig csinált nekem forrócsokit. Bíztatott, ám én mégis biztos voltam benne, hogy Gery valamit titkol előlem, és ha beleőrülök is meg fogom tudni, hogy mi az.

            Este kilenc fele járhatott az idő, mikor hirtelen megszólalt a telefon. Épp szundítottam, mert eléggé kimerített a sok stressz. Normális, hogy egy fiú miatt ennyit stresszelek?

A kivetítőre néztem, ahova Gery neve volt írva. El sem hiszem! A szívem a torkomban dobogott. Megnyomtam a zöld gombot, és a fülemhez tettem a készüléket.

             - Szia Katherine! Ne haragudj, amiért nem vettem fel a délután, de Kristine-nel voltam. Elcipelt vásárolni.

             - Áhh, értem. Elárulnád, hogy mi történt a tegnap este. Elméletileg veled kellett volna találkoznom, de nem emlékszem semmire sem.

             - Hát, az történt, hogy elvittelek bulizni, és eléggé felöntöttél a garatra. Elég viccesen néztél ki.

             - Te hoztál haza?

             - Igen, és ágyba bújtattalak. Tényleg nem emlékszel semmire sem? Abszolút semmire?

             - Nem! És ez elég szar! Ugye nem veszekedtünk?

             - Persze, hogy nem. Bár, én is elég sokat ittam, de ha jól emlékszem, akkor nem.

             - Nagyon köszönöm, hogy őszinte vagy velem. most nagyon megkönnyebbültem. Azt hittem, hogy történt valami. Olyan rossz előérzetem egész nap!

             - Ne haragudj, ha tudom akkor visszafordultam volna a telefonomért, vagy nem mentem volna vásárolni.

             - Cseppet sem haragszom rád. Nincs kedved átjönni?

             - Most?

             - Igen! Nyugi, elég nagy az ágyam, el fogunk férni ketten is.

             - Oké, legyen! Indulok.

            Egy gyors elköszönés után mindketten letettük a telefont. Nagyon megkönnyebbültem, mikor megtudtam, hogy mi történt az este. Olyan rossz előérzetem volt. Első dolgom – a beszélgetés után – az volt, hogy megbeszéltem Ashley-vel a dolgokat. Annyira örülök, hogy van testvérem, akiben bízhatok!

            Fél óra múlva megszólalt a csengő. Kinyitottam az ajtót, és Gery állt velem szemben, teljes életnagyságban. Beinvitáltam, és a nyakába borultam. Éreztem, hogy most már nem fogom elengedni. Ő az igazi, és a mai nap rádöbbentett arra, hogy nélküle egy senki vagyok. Most érzem először, hogy szerelmes vagyok!