Tizenhatodik rész - A tánc

Helló ismét!

Igen tudom, nem rég tettem fel új részt, de úgy gondolom jövök nektek ennyivel, amiért ennyit késtem. 

Jó olvasást!

xoxo

N.

p.s.: A dalokat meg tudjátok nézni, ha rákattintotok a színezett írásokra. Ha esetleg nem találnátok meg, akkor kommentbe írjátok meg. 

p.s.2.: Nagyon szépen köszönöm hozzászólásodat Bright Angel. Nekem is nagyon hiányoztok! :')

             - Ashley, nem gondolod, hogy ez egy kicsit sok lesz? – kérdeztem húgomtól, amint észrevettem, hogy a vodka alapú koktélok csak úgy sorakoznak előtte. Egy percre veszem le róla a szemem, és máris hülyeséget csinál. Már értem, hogy anya miért nem engedi el sehova sem nélkülem.

             - Áhh, ugyan! – látszott rajta, hogy már nem túl józan, ezért kikaptam a kezéből a piás poharat.

             - Elég volt Ash! Már így is túl spicces vagy. Gyere velem a mosdóba – ez inkább parancsnak hangzott, mintsem kérésnek, de szerencsémre a húgom szót fogadott.

Beléptünk a mosdóba, és egy gyors arcmosás után, már teljesen józannak tűnt Ashley.

 - Nagyon sajnálom Kath. Nem akartam elrontani az estédet.

 - Nem rontottad el. Csodásan érzem magam – megsimogattam Ash arcát, majd visszamentünk a többiekhez. Egy kérdés viszont szöget ütött a fejembe. Vajon Dan miért nem vigyázott rá? Nem a saját felelősségemet akarom rá terhelni, csak hát... neki is óvnia kellene a barátnőjét a részegség ellen. Vagy csak én gondolom ezt így?

            Körülbelül fél órát maradtunk még a pizzázóban, majd elindultunk a szórakozóhely felé. Öt perc séta után megérkeztünk egy postához. Elég furcsa. Egy postahivatalban lesz megtartva a buli? Amint beljebb mentünk, választ kaptam kérdésemre. Nem. A hivatal felett van a buli. Az épület ugyanis emeletes. Felmentünk egy terembe, ahol színes diszkó lézerek világították meg a nagy helységet. A zene üvöltött, én pedig kezdtem egyre jobban érezni magam. Szememmel a vörös hajú fiút kezdtem keresni. Sehol sem láttam, mert nagy tömeg volt, ezért körbeálltunk és táncolni kezdtünk. Ash inkább Dan-nel táncolt, én pedig a lányokkal. Caroline nagyon dinamikusan táncol. Mint egy igazi kamasz. Vickie inkább szexin vonaglik. Én próbálok a kettő keveréke lenni. De vajon hol lehet Gery? Szerintem elég feltűnő lenne, ha itt lenne, mivel fehér pólója volt rajta. Hmm... és az az izmos felsőtest...

Ki kellett menjek a levegőre, mert hirtelen melegem támadt. A folyosó egyik oldala nem volt befalazva. Nekidőltem a rácsnak, és mély levegőket kezdtem venni.

             - Minden rendben? – kérdezte egy hang a hátamnál.

             - Igen – megfordultam, és szembe találtam magam Gery-vel. Meglepődtem hogy itt látom.

             - Azt hittem, hogy már nem is jössz. Biztos minden oké? – látom nagyon figyelmes. Vagy csak simán fel akar szedni. Nem tűnik olyan fiúnak, aki csak lyukra játszik.

             - Igen. Minden oké. Nem láttalak bent.

             - Én sem téged. De most, hogy így megtaláltuk egymást, mehetünk táncolni? – huncut mosoly jelent meg az arcán, ami szívdöglesztővé tette őt. Késztetést éreztem, arra, hogy megcsókoljam őt. De még nem lehet. Ehelyett inkább elfogadtam a meghívását, és bementünk táncolni.

            Először egy gyors szám ment, ezért ritmusosan elkezdtem vonaglani a zenére. Gery végig engem pásztázott sötét szemeivel. Én inkább csukott szemmel élveztem a zenét. Közben azon gondolkoztam, hogy vajon a másik Gery hol lehet? Ash azt mondta, hogy itt lesz ő is. Nem akarom magára hagyni a táncpartneremet, úgyhogy nem kérdezem meg Ashely-től. Biztos nem tudott eljönni. Miközben ezen gondolkoztam, egy lassúbb számot kezdett játszani a Dj. Először azon kezdtem agyalni, hogy nagyon ciki lenne, ha csak úgy hozzábújnék? Nem sokáig kellett ezen gondolkoznom, mert Gery közelebb jött hozzám, és a derekamra tette kezeit. Én a nyaka köré fontam a sajátjaimat, és így táncoltunk tovább. Egyszerre ringott a csípőnk. Éreztem a forróságot, amit a teste árasztott. Kezeit a derekamon tartotta, bár más, már rég a fenekemet fogdosná. Meghitt pillanat volt. Mélyen beszívtam illatát, amely először teljesen megrészegített. Lehunytam szemeim, és azt kívántam, bár soha ne érne véget ez a pillanat. Ám egyszer vége lett a dalnak, és ismét egy pörgősebb szám következett. Nem engedtem el őt, és ő sem engem. Szorosan öleltük egymást. Nem mondtunk semmit sem, csak élveztük a zenét, és egymást társaságát. Kinyitottam a szemem, és a többieket kezdtem keresni. Ashley még mindig Dan-nel táncolt, ők is össze voltak borulva – mint kocsma előtt a biciklik. Caroline és Vickie is talált magának partnert. Olyan idilli volt ez a pillanat. Órákig táncoltunk. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy fájni kezdett a talpam.

             - Tarthatnánk egy kis szünetet? Már nagyon fáj a lábam – mondtam Gery-nek.

             - Hát persze. Gyere, van itt a közelben egy kis park. Ott le tudsz ülni.

             - Oké, csak szólok a többieknek – Ashley-hez sétáltam, és miután közöltem vele, hogy egy kis ideig lelépek, Gery-vel karöltve kisétáltunk a postahivatalból.

            Két perc séta után megérkeztünk egy kis parkhoz. Kicsi volt, de nagyon tiszta, és zöld. Nem volt sok fa benne, se bokor. Inkább pázsit díszítette. A park szívében pedig egy emlékmű volt felállítva.

            A fiú leült egy padra, és az ölébe húzott. Mosolyogva a nyaka köré fontam a karomat, ő pedig a derekamon pihentette sajátját. Fejét a mellkasomnak döntötte, én pedig megcsókoltam feje búbját, és beszélgetni kezdtünk. Kicsit meglepődtem a közvetlenségén. Ma este láttam őt először, és most az ölében ülve beszélgetek vele. Biztos egy kurvának tart. Vagy lehet, hogy már megszokta. Elég nagy nőcsábásznak tűnik. Hallatszik a beszédén. Tudja mivel kell levenni egy lányt a lábáról.

            Egy ideig beszélgettünk, majd visszamentünk a buliba. Nem volt már kedvem táncolni, ezért inkább szóltam Ashley-nek, hogy mi lelépünk. A kocsit a pizzázó előtt hagytam, mert nem akartam ittasan vezetni. Greg hazakísért. Út közben is rengeteget beszélgettünk. Rájöttem, hogy jó a humorérzéke. Imádom a beszólásait! Roppant szórakoztató társaság, annyi szent!

            A házunk előtt megálltunk. Még mindig egymás kezét fogtuk, majd egymásra néztünk.

             - Szép a házatok – állapította meg. Egyet értettem vele.

             - Köszi. Gyere... – magam után vontam és leültünk a kertben, a pázsitra.

             - Van háziállatotok?

             - Igen. Van egy kutyusom. Thomas a neve. Neked van?

             - igen. Egy husky. Lana-nak hívják.

             - Nekem is husky-m van. Lana? Mint Lana Del Rey?

             - igen. A nővérem kedvenc énekesnője. Ő ragaszkodott hozzá.

             - Értem – folytattuk a beszélgetést. Sokáig beszélhettünk, mert már Ash is megérkezett. Nem hiszem, hogy észrevett minket. Nem volt egyedül. Dan is vele volt, és szinte tépték egymás ajkait. Hűha... ha jól látom, húgom már nem olyan ártatlan, mint amilyennek eddig hittem.

             - Későre jár – állapította meg Greg, amint megnézte az időt.

             - Igazad van. Ideje bemennem – mondtam, de Greg megfogta a kezem, és visszahúzott a fűre. Mélyen a szemembe nézett pajkos szemeivel, majd hozzám hajolt, és megcsókolt. Ajkai nedvesek voltak, és nagyon finomak. Először csak épp hogy hozzáérintette ajkait az enyémhez, de aztán nem váltunk el egymástól. Átöleltem, mert ismét érezni akartam a melegséget. Ledőltem a fűbe, és magammal húztam őt is, és tovább folytattuk csókunkat. Nem tudom meddig tarthatott, de mikor elváltak ajkaink, azonnal zsibbadni kezdett. Ezután egymás nyakára adtunk egy-egy forró puszit. Gyors tempóban haladunk. Nagyon gyorsban, de nem bánom. Vonzódom hozzá, és szerintem ő is hozzám. Jó vele.

            Egy telefonszám csere, és egy forró csók után én bementem, Greg pedig haza indult. El sem hiszem, hogy ilyen hamar találtam valakit. Nem tudom, mit hoz a jövő, de Greg rendes srácnak tűnik. Remélem nem fogok úgy járni vele mint Tyson-nal. Lehetett négy óra is, mikor ágyba bújtam. Nagyon fáradt voltam, úgyhogy nem telt sok időbe, hogy elnyomjon az álom.

A "szórakozóhely":

Tizenötödik rész - Felejtési taktika

Hallo! 

Nagyon sajnálom amiért ennyit csúsztam a fejezettel. De most itt van, és én jó olvasást kívánok hozzá.

xoxo

N.

           Rettenetes hetem volt! Tyson egy seggfej! Hogy voltam képes leállni egy ilyen szemétládával? Hmm... nem is tudom, talán a hosszú haja fogott meg, de az is lehet, hogy a szemei. Jó, annak ellenére, hogy mit tett velem, nem tagadom, hogy Tyson Ritter valóban, nagyon jó pasi. Egy angyal jelmezébe bújt ördög! Ez a hivatalos véleményem róla!

            Azóta nagyon sokszor hívott engem, de nem vettem fel egyszer sem a telefont. Nem voltam kíváncsi a mentegetőzéseire. Amilyen labilis állapotban voltam a héten, szerintem vissza is mentem volna hozzá. El kell felejtenem őt! nem követhetem el ugyanazt a hibát kétszer!

Péntek van. Egy hete csalt meg az a rohadék! A hét nagy részében csokit majszoltam, és bőgtem. Még a gitárórát is elhalasztottam. Szerencsére Gregory megértette, hogy miért. Remek barátra leltem benne. mi lesz velem, ha ő egyetemre megy? Valószínűleg akkor még több csokit fogok zabálni, és akkor szegény Ashley egyke marad, mert a húga cukormérgezésben elpatkolt

 - Bejöhetek? – szólalt meg egy hang az ajtó túloldaláról. Ashely volt az.

 - Hát persze – halkan benyitott, viszont amint becsukta maga mögött az ajtót, hangosan rámszólt

             - Nah figyelj! Nem fogod tönkretenni magad amiatt a hülye seggfej miatt! Elég volt a csokizabálásból! Ki az ágyból! – amint befejezte a kiabálást, benyitott a szekrényembe, és kivett belőle egy pólót, és egy farmert, majd az ágyamra dobta, és kötelezett rá, hogy felvegyem. Ennek az lett a vége, hogy negyed óra múlva már a ház ajtajánál voltunk, és Ash épp az ajtót zárta, míg én Thomas-t a pórázra kötöttem. Miután Ash végzett az ajtóval, útnak indultunk.

             - Holnap este el fogunk menni bulizni! – jelentette ki határozottan Ash.

             - Dehogy fogunk!

             - Dehogynem! Meglátod jó lesz! Beszerveztem Dan-t, Greg-et, és egy pár lányt, aki az évfolyamtársunk. Nemleges választ nem fogadok el! – eléggé meglepett a húgom viselkedése, hisz tudniillik nem egy party arc. Ám, ami ennél is jobban meglepett, hogy Gregory is el fog jönni. Róla sem gondoltam volna, hogy bulizós típus. Végülis, a társaság jó lesz...

             - Oké. El fogok menni.

             - Éljen! – kiáltotta Ash hangosan, majd a nyakamba vetette magát. A fél utca minket nézett, de nem bántam. A húgom boldogsága mindennél fontosabb számomra.

            Amint hazamentünk, főztünk közösen valami vacsit a szüleinknek, mert ők későn érnek haza. Nem irigylem őket. Reggel korán mennek dolgozni, és este későn érnek haza. Nagyon elfoglalt emberek, ez tény.

Sokat tanakodtunk, és végül a csirkemellnél döntöttünk, sült krumplival..

            Elég későn végeztünk a kajával, mert főzés közben, nem csak a csirkét, de magunkat is bepaníroztuk. Mikor végeztünk, mindketten elmentünk fürdeni, mert nem csak látszott, de érződött is rajtunk, hogy a konyhában voltunk.

Órákig szoktam a kádban feküdni, ezért általában a zuhanyzást választom. Ma viszont eltértem a megszokott programomtól, és a fürdést választottam. Imádom a vizet. Rengeteg gondolat suhan át az agyamon fürdés közben. Most viszont hamar meguntam a pancsolást.

Holnap bepasizok! El kell felejtenem azt a rohadékot, és a legjobb módja a felejtésnek, ha felszedünk valakit. Ez nálam eddig nagyon bevált. A suli, a séta, a főzés, és természetesen a víz, olyannyira kiszívta az energiámat, hogy amint ledőltem az ágyamra, álomba is zuhantam.

            Másnap Ash keltett – fél egykor – és utasított, hogy kezdjek készülődni, mert a buli előtt még beugrunk egy pizzára is. Kb négykor már teljes harci díszben álltam Ash ajtaja előtt, ő viszont még órákig készülődött. Nem tudom, miért kell ennyire izguljon a külsője miatt. Ha Dan igazán szereti – és nekem nagyon úgy tűnik, hogy igen – akkor nem érdekli, hogy van-e pattanás az arcán – amúgy nincs – vagy az, hogy ki van-e festve vagy sem. Szerintem ezt Ash is tudja, de valamiért mindig azon görcsöl, hogy egyre jobban, és jobban nézzen ki. Ki érti a húgom logikáját? Talán magának akar tetszeni? Ennyire hiú lenne?

             - Katherine – szólalt meg drága húgom este fél nyolckor – én kész vagyok.

             - Ilyen hamar? – kérdeztem cinikusan, amire válaszul csak egy szemforgatást kaptam.

             - Hol találkozunk a többiekkel?

             - A pizzázóban – felelte a húgom.

            A nappaliban anyu nézte a tv-t. Megmondtuk neki, hogy ne várjon minket meg, mert későn jövünk. Szerencsénkre megértő anyával áldott meg minket Isten. Engem már bárhova elenged – hétvégén – de csak akkor, ha a húgomat is viszem magammal. Ez a szabály még csak egy éve érvényes, de egyikünket sem zavar – legalábbis még nem.

Ash most is kitett magáért. Gyönyörű volt. Egy spagetti pántos toppot viselt, amely eltakarta a fenekét, alatta egy fekete farmer short volt. Ehhez az összeállításhoz a fekete Converse cipőjét húzta fel. Nem a ruházata volt a gyönyörű, hanem a sminkje. Most nagyon eltalálta az összeállítást. Remekül illett a viseletéhez.

            Tíz perc vezetés után megérkeztünk a pizzériába – amely egyben kocsma is. a mulató stílusa eltért a New Orleans-ban megszokottól. Modern stílusú volt; sárga falai voltak, és a világítást úgy oldották meg – még ha szándéktalanul is – hogy kihangsúlyozza azt. Akaratlanul is megakad a szemem az ilyesmin. Bent senkit sem találtunk, ezért kimentünk az udvarra, ahol szintén voltak padok, és asztalok, és kényelmesen le lehetett ülni. Sokan eltértek egy ilyen „asztalnál”. Kint sem találtunk senkit, ezért helyet foglaltunk, és megvártuk őket. Először Dan jelent meg. Ash amint meglátta a nyakába ugrott. Kezdtem egyre szarabbul érezni magam, mert eszembe jutott Tyson. Őszintén szólva, nem ő hiányzott, hanem a szerelem az életemből. Egy hete nem kaptam csókot senkitől, nem ölelt meg egy hímnemű egyed sem, és már kezdett hiányozni. Nem akartam tovább nyáladzani, ezért úgy döntöttem, hogy inkább megyek és rendelek valamit. Miután megkérdeztem a turbékoló pártól, hogy ők mit isznak, besétáltam a bárpulthoz, ahol megláttam két fiút. Épp a pultnak dőltek, és amint megláttak le se vették rólam a szemüket. Ezt nem tudtam mire vélni. Odasétáltam hozzájuk, mire az egyik megszólított.

             - Gyere nyugodtan, mi már rendeltünk – mondta a vörös hajú srác, és mindketten elhúzódtak, így utat engedve nekem.

             - Köszi – válaszoltam a vörös – vagy narancs? - hajú srácnak. Érdekes, ilyen hajszíne volt tavaly Ash-nek is. A pultnál nem volt senki sem, ezért vártam.

             - Amúgy, mit iszol? – jött hirtelen a kérdés a sráctól.

             - Én egy citromos sört.

             - Ki lehet venni a hűtőből – biztos jártas errefelé. Elindult a hűtő felé, és kivett nekem egy citromos sört. Csakhogy eszembe jutott, hogy nekem három kéne. Nem akartam pofátlan lenni, ezért hoztam magamnak még kettőt. A srác – akinek még mindig nem tudom a nevét – eléggé meglepődött.

             - Ez a kettő a barátaimé.

             - Á, értem – magyarázatomra csak ennyi választ adott, és közben megjött a púltos is. Kifizettem a három sört, és megköszöntem a srácnak a kedvességét.

Amint kimentem, Ash rögtön letámadott

             - Nah végre Kath! Azt hittem, szomjan fogok halni.

Hát igen. Az én cseppet sem alkesz húgom hozza a formáját. Közben megjött Caroline. Ő egyedül érkezett, Vickie viszont azzal a sráccal jött ki, amelyik a púltnál volt, a vörös hajú mellett.

             - Szisztok – köszöntek kórusban – srácok, bemutatom Velentin-t. Ő a barátom. – miután mindannyian bemutatkoztunk neki, helyet feglaltak. Később kijött az ismeretlen fiú is, aki szintén mellettünk foglalt helyet. Pontosabban mellettem, miután gyorsan kezet fogott Dan-nel.

             - Amúgy, a nevem Gery – mélyen a szemembe nézett, és a kezét nyújtotta.

             - Az enyém Katherine. Nagyon örvendek.

             - Én is. Lesz a közelben egy buli. Nincs kedved eljönni? – láthatóan fel akart szedni. És nem is néz ki rosszul.

             - Valójában, mi épp oda készülünk.

             - Nos, én megyek. Remélem csatlakozol majd – végig a szemembe nézve mondta ezeket a szavakat. Őszintén szólva, nagyon kíváncsi vagyok erre a srácra. Fehér pólója annyira rátapadt, hogy tisztán kivehetők voltak férfias idomai. Hmm... nagyon csinos srác, semmi kétség.

Amint visszazökkentem a valóságba, valami szöget ütött a fejemben...

Katherine viselete a pizzériában: 

Bejelentés!

Kedves olvasóim! :)
Nagyon sajnálom, hogy még nem tettem fel új fejezetet, de nagyon sok minden történt a nyáron, és még mindig nem hevertem ki a dolgokat. Viszont, van egy jó hírem! Ha minden jól megy, akkor jövőhéten hozom a 15.részt!
Addig is: legyetek rosszak! ;) xD
xoxo
N.

Tizennegyedik rész - Szombat esti frász

Bonjour drágáim! :D

Íme a 14. rész. Most egy darabig - őszig - nem leszek internetközelben, úgyhogy fejezetek sem lesznek. Mondanám, hogy sajnálom, de őszinte leszek; cseppet sem sajnálom. Rám fér a pihenés. 

Remélem, ősszel, mikor hozom a 15. részt, akkorra már több olvasóm lesz. Jól esne a biztatásotok! Vagy legalább csak pipálgassatok! Kevesebben olvassák ezt a blogot, mint a Punk Lovers-t. Pedig az volt az első "kölyköm". Na de hagyjuk a drámát! ;).

Jó nyaralást/ kellemes vakációt minden kedves olvasómnak!

xoxo

N.

             - Áucs! Ez fáj!

             - Ki kell bírnod Kath! Nekem is nagyon fájt, de nem lesz semmi baj! Meglátod, utána szép leszel! – mondta Ashley legalább századjára. Próbált nyugtatni, több kevesebb sikerrel. Épp az ágyamon fekszem, a húgom pedig épp a lábamat szőrteleníti, géppel. Atyám! Ez nagyon fáj! Mintha élve megnyúznának! Érzékeny a bőröm, a szőr pedig, olyan a lábamon, mint a kaktusz tüskéi. Legszívesebben sikítottam volna a fájdalomtól, de nem akartam, hogy a szomszédok bármit is meghalljanak.

             - Nyugi, már nincs olyan sok hátra! Mindjárt kész! – kínomban a hajamat téptem. Szerencsére Ash nem hazudott. Tényleg hamar befejeztük.

             - Na jó, akkor most elárulok valamit; legközelebb, gyantával szedem ki.

             - Az is fájni fog.

             - De nem annyira mint ez!

             - Nézd – Ash letelepedett mellém az ágyra, miután elrakta a „kínzógépet”, majd egy hangos sóhaj után megszólalt – tudom, hogy nagyon érzékeny vagy, mindig is az voltál. Emlékszem, sosem nyúlhattam a hajadhoz, mert alig értem hozzá, s te máris sikítottál a fájdalomtól. S ha ez nem elég; mindenhol csikis vagy!

             - Igen, tudom. Én ilyen vagyok. Érzékeny.

             - S ezzel nincs semmi gond. Állítólag az olyanok mint te, érzékenyek az ágyban is - perverz mosoly játszott az arcán. Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak be.

             - Meg a konyhában is, sőt, még a fürdőben is – nevetnem kellett Ashley gondolatán. Nem is csodálom. Már nem kislány.

             - Nevess csak, majd meglátod, hogy nekem lesz igazam! – úgyis tudom, hogy neki lesz igaza, hisz az és drága húgomnak mindig igaza van. De azért, hadd főljön a levében!

            Beszélgetésünk után, bementünk a fürdőszobába, hogy bekenjük a lábam valami krémmel, mert a szőrszálak helyeit, piros pöttyök jelezték, és égett is a lábam. Ashley szerint 12órán belül elmúlik. Melegen ajánlom neki! Ha az örömtűzön – ami holnap este lesz – ilyen lesz a lábam, és ennyire fog égni, megnyúzom Ash-t.

            Az este csendesen telt. Ashely a szobájában rajzolgatott, én pedig próbáltam a gyakorlásra összpontosítani. Vonz ez a dolog. Nagyon is. Igaz, kicsit furcsán nézhetek ki, gitárral az ölömben, felpócolt lábbal, mely alatt, s fölött jég van. Még szerencse, hogy nem lát senki.

            A másnap délelőtt hamar eltelt. Még szerencse, hogy a lábam már nem pöttyös, így rövid nadrágot vettem fel, mikor Ashley-vel megsétáltattuk Thomas-t. Este nem lesz rá időnk. 

Sokat nőtt a kutyus – akit már túlzással sem lehetne „kiskutyának” hívni – amióta ideköltöztünk.

            Az örömtűz este nyolckor vette kezdetét. Egy kék nyári ruhát vettem fel, hozzá pedig krémszínű kiegészítőket. Amint Ashley meglátott, nagyot koppant a padlón az álla.

             - Azt a Katherine! Hogy te milyen szép vagy! Na és a hajad – csodálta a hajkoronámat, mely most ki volt simítva, és hátul össze volt fogva egy-egy tincse. Nekem nagyon tetszett, amit a tükörben láttam. Remélem Tyson-nak is tetszeni fog. Ma este azt tervezem, hogy vele fogok lógni. Egy percre sem veszem le róla a tekintetem. Épp eleget voltunk már távol egymástól.

             - Nagyon szépen köszönöm. Te is csodásan festesz húgi – válaszoltam az iménti bókjára, s elindultunk az ünnepségre.

            A zene hangos volt, az emberek többsége pedig már most spicces volt. Minden diák kezében volt pia. Sajna én nem ihattam, mert vezetek. Tekintetemmel Tyson-t kerestem. 

Nem láttam sehol sem. Néhány új barátot véltem felfedezni a padoknál. Ott volt néhány osztálytársam, akikkel kezdek egyre jobban kijönni. Odamentem hozzájuk, Ash pedig úgy döntött, megkeresi Dan-t.

             - Szia Kath! Hűű, de csini vagy ma – mondta Caroline őszinte rajongással a hangjában. A kis szöszi nagyon életvidám, és tele van fénnyel. Az ő szemében a világ kellemes és jó. Persze, Vickie ezt nem mondhatja el magáról. Szerinte minden csak egy megpróbáltatás, és nem érdemes élni, mert egyszer úgyis meghalunk. Ez szerintem eléggé ősi felfogás. Egy mai ember nem mondana ilyet. Mindig is figyeltem őt. Furcsa lány, és bogaras, de ettől függetlenül kedves, és vicces. Jókat lehet vele hülyülni.

             - Köszönöm Caroline. Te is nagyon csinos vagy – válaszoltam egy szerény mosollyal az arcomon.

             - Ugyan, Katherine! Ne pirulj! Mi csak a barátaid vagyunk, nem pedig a gitártanárod – Vickie mondata egy kicsit lesokkolt. Miből gondolja, hogy én elpirulnék Gregory közelében?

             - Parancsolsz? – összehúztam a szemöldökömet, és válaszra vártam.

             - Láttunk titeket a bálon a múltkor, és azt is, hogy, hogy néztetek egymásra. Biztos, hogy csak tanár-diák kapcsolat van köztetek? – látszott Vickie-n, hogy egy kicsit többet ivott a kelleténél. Amúgy nem érdekelné mások kapcsolata.

             - Barátok vagyunk, Vic. Nincs köztünk semmi. És nem is lehetne, mert foglalt vagyok.

             - Ha te mondod...

Úgy döntöttem, hogy inkább példát veszek a húgomról, és én is megkeresem a pasimat.

Felkutattam a fél parkot, de nem találtam. Visszamentem a csajokhoz, akik szintén nem látták őt. Próbáltam hívni, de nem vette fel a telefont. Kezdtem aggódni. Azt mondta, hogy itt lesz. Gondolom csak késik egy kicsit.

            Nem szoktam magam sminkelni, de most felkentem az arcomra egy enyhe „vakolatot”, s kíváncsi voltam, hogy nem kenődött-e el. Nálam nem volt tükör, úgyhogy bementem a mosdóba. Szerencsére minden oké volt. Az viszont nem, hogy a WC-ből furcsa hangok hallatszottak ki. S minél többet hallgattam, annál inkább győződtem meg arról, hogy ez nem furcsa, hanem inkább kéjes. Mintha valaki... . Na de ki?

Mégis miért érdekel ez engem? Ez csakis arra a két személyre tartozik, aki éppen bent van. Késztetést éreztem arra, hogy bemenjek. Pontosan tisztába voltam vele, hogy ez illetlenség, de mégsem tudtam ellenállni. Benyitottam hát. S ami fogadott, az nagyon megdöbbentett. Tyson és egy szőke csaj a padlón... . A gyomrom is felfordult. A csaj hangosat sikított, mikor észrevett. Tyson felém fordította vágytól ködös tekintetét, amely rögtön kitisztult, mikor meglátott.

             - Katherine...ez nem... – próbált magyarázkodni, miközben öltözködésbe kezdett. Nem voltam képes tovább nézni. A meztelen csajtól pedig a reggelim maradékai jelentkeztek a torkomban. Nagy erőfeszítésembe került, nem kidobni a taccsot.. Kiszaladtam hát, a mosdóból, s az ajtót is nyitva hagytam sietségemben. Hadd tudja meg a világ, hogy mekkora egy rohadék Tyson Ritter. A könnyek szinte marták a szemem, és csípték a torkom, de nem engedtem ki őket. Nem láthatja mindenki, hogy milyen gyenge vagyok. Siettem. A könnyeim elhomályosították tekintetem, úgyhogy nem láttam szinte semmit. csak siettem, szinte rohantam, minél távolabb attól a személytől, aki nyilvánosan is megalázott. Szégyelltem magam, amiért leálltam egy ilyen féreggel. Biztos nem voltam neki elég jó. Miért? Mit birtokol az a csaj, amit én nem? Hah! Rossz kérdés. Inkább; mit nem birtokol az a csaj, amit én még igen? Hát ez bökte a csőrét! A rohadék!

            Próbáltam a kocsimhoz érni, de féltem ilyen helyzetben volán elé ülni. A kocsim mellett sírtam, és csak sírtam. Szerettem őt. Nagyon is. De most már minden amit éreztem, elment. És nagyon remélem, hogy nem fog visszajönni.

             - Katherine, minden rendben? – kérdezte egy ismerős hang a hátam mögül. Megfordultam, és Gregory állt előttem, teljes életnagyságban. Legalábbis, őt véltem felfedezni a könnyfátyol alól. Nem bírtam tovább. Áthidaltam a köztünk lévő távolságot, és szorosan magamhoz öleltem. Ő rögtön viszonozta azt. Percekig csak öleltük egymást, szorosan, én pedig csak sírtam, és sírtam.

             - Css... minden rendben lesz – próbált nyugtatni, és a sírásom alább hagyott. A hangja nyugtató hatással van rám. Örültem, amiért ott volt velem, és megvigasztalt. Nem is tudom, mit tettem volna nélküle.

             - Ne haragudj. Teljesen eláztattam az inged – még mindig hüppögtem, de már nem folyt a patak a szemeimből.

             - Ugyan, nyár van! Majd megszárad – válasza hallatán nevetni támadt kedvem. De aztán eszembe jutott, hogy mit láttam fél órával azelőtt, és a gombóc a torkomban ismét felerősödött.

             - Haza kell mennem. Nem bírok tovább itt maradni.

             - Ugye nem akarsz így kocsiba ülni?

             - Van jobb ötleted?

             - Van – válaszolta, s rám adta a felsőjét, ismét – most szépen hazakísérlek, te pedig kipanaszkodod magad. Vagy, ha nem akarod, akkor nem muszáj, beszélhetünk, amiről csak akarod – belenéztem nagy, szürkéskék szemeibe, ami csillogott a jóságtól. Olyan volt, mint egy igazi angyal. Furcsa, milyen gondolatok cikáznak át a fejemen. Pedig még nem is ittam semmit,

             - Köszönöm, hogy vigyázol rám – a hangom vékony volt, és gyenge. Meglepődtem rajta. Gregory arcán mosoly jelent meg.

             - Gyere, hazakísérlek – mondta, és indultunk is, el erről a helyről, amelyet megfertőzött Tyson hűtlenségének emléke. 

Katherine ruhája + a kiegészítők:

Nyári pihenő

Aki a tavaly is követte a blogomat, az gondolom most sejti, hogy mi következik. 

Jövőhéten még felteszek egy fejezetet, de aztán két hónapig semmi. Nagyon sajnálom, de a nyarat olyan helyen fogom tölteni, ahol nincs internet. Talán jobb is így. A nyarat fel fogom használni a feltöltődésre, és ősszel ismét jelentkezek. 

Remélem akkor többen lesztek ;). Jól esik, mikor elismerik a tehetségemet :D.

Kellemes vakációt drágáim!

xoxo

N.

Tizenharmadik rész - Örömtűz

Sziasztok! 

Meghoztam az új fejezetet, mert jövőhéten vizsgáim lesznek. Nem akartam sokat késni, úgyhogy letettem a kis fenekem, és megírtam a fejezetet! Remélem örültök! :*

xoxo

N.

             - Nem gondolod, hogy túlzásba viszed a féltékenykedést? – tette fel a kérdést Tyson, miután rákérdeztem, a csütörtök délutáni programjára.

             - Miért vinném? Nem azt mondtam, hogy megcsalsz, hanem megkérdeztem, hogy mit csináltál csütörtökön suli után.

             - Nem azt, amire gondolsz.

             - Honnan tudod, hogy mire gondolok?

             - Sejtem. A zenekarral próbáltam a péntek estére. - ezt olyan nehéz lett volna már az elején megmondani? - De miért érdekel ez téged ennyire?

             - Nos... Ashley látott téged. Mármint, nem téged, hanem egy fiút, aki nagyon hasonlított rád, és egy szőke macát, és...

             - És én lettem az első számú gyanúsított, amiért a húgod hallucinál ugye? – igyekeztem nem felkapni a vizet az iménti mondatán, de rosszul esett, hogy így beszélt a húgomról. Ő mégis csak többet jelent nekem, mint Tyson.

             - Nézd – próbált kedvesebb hangnemet megütni, sikeresen. Azért, látszik rajta, hogy énekes – tudom, hogy nem fogsz hinni nekem, de arra nem gondoltál, hogy esetleg Ashley ellenem akar téged hangolni?

             - Ugyan, miért tenné? – a válaszra nagyon kíváncsi vagyok

             - Hát... mondjuk mert féltékeny – ez elég gyenge volt.

             - Mire? Neki is van barátja!

             - Ouu, akkor mert nem kedvel engem, vagy... mit tudom én?!

             - Na látod, ez az! Nem tudsz te semmit, sem róla, sem a köztünk lévő kapcsolatról, és mégis képes vagy megvádolni a húgomat ilyesmivel – kezdtem kijönni a béketűrésből

             - Te pedig képes vagy engem (!) hűtlenséggel vádolni! Mégis hogy gondolhatod ezt rólam? – az utolsó szavakat szinte kiabálva ejtette ki. Elfogott egy bizonyos félelem, mint mindig, amikor egy férfi, aki közel áll hozzám, felemeli a hangját. Összerezzentem, és próbáltam elrejteni az érzéseket, amiket Tyson szavai váltottak ki belőlem.

             - Katherine – visszatért kellemes, lágy hangja – nagyon sajnálom, de azt hiszem, hogy nekem ez nem fog menni. Ha nem bízol meg bennem, akkor a kapcsolatunknak semmi értelme. Ezzel csak fájdalmat okozunk egymásnak.

             - Én bízom benned. De mondd meg őszintén; megcsaltál? Ha azt mondod, hogy nem, akkor elfelejthetjük ezt az egészet, és minden ismét a régi lesz köztünk. Ha igen, akkor sem haragszom meg, mert legalább tudom, hogy őszinte vagy hozzám. Kérlek, mondd az igazat! – próbálkoztam, hogy kiszedjem belőle az igazságot, mert éreztem, hogy valamit eltitkol előlem.

             - Kath – közel jött hozzám, és mindkét kezével megfogta az arcom, s mélyen a szemembe nézett, gyönyörű kék szemével, mely csillogott a szerelemtől – nem csaltalak meg. Sose tenném. Szeretlek – megcsókolta a homlokom, majd hozzádörgölte az övét – nagyon szeretlek – suttogta, miközben ujjaival lágyan simogatta az arcom, és a hajam. Elolvadtam kedvességétől. Szorosan a karjaiba zárt, én pedig nyakhajlatába fektettem a fejem. Idilli volt ez a pillanat. Kellemes illata fogva tartotta érzékeimet. Teljesen ellazultam tőle, és engedtem eddigi merevségemen, mivel eddig az iménti vitatkozás hatása alatt voltam. Percekig nem engedtük el egymást. Szinte összeforrtunk.

             - Ne haragudj, amiért meggyanúsítottalak.

             - Semmi baj édesem – mondta, s egy puszit nyomott ajkamra – te se haragudj rám. Nem kellett volna ilyen durván reagálnom – szorosabban bújtam hozzá, és boldog voltam, amiért sikerült tisztáznunk ezt a félreértést.

            Miután kibontakoztunk egymás öleléséből, úgy döntöttünk, inkább az ágyon beszélgetünk tovább. A szobámban voltunk, Tyson tegnap este érkezett haza, s ma suli után átjött, hogy megbeszéljük a dolgokat. A délután hátralevő részét együtt töltöttük, majd miután Ty elment, lefeküdtem aludni.

            Másnap meglepetésben volt részem.

            Szerencsére az első pár óra hamar elszállt. Alig vártam az ebédszünetet. Tegnap este nem beszéltem Ashley-vel, úgyhogy ma el kell mondanom neki, hogy mi is történt. Bementem a terembe, s miután tettem a tálcámra ételt, leültem a megszokott helyünkre. Nemsokára csatlakozott hozzám Ashley és Dan is, akik kivételesen nem együtt jöttek. Szóvá is tettem a dolgot.

             - Az osztályfőnöke akart beszélni vele. Na, mesélj! Mi volt a tegnap? Mit mondott Tyson? – elmeséltem neki mindent. Az arcán egy megbánó – és egyben kínos – mosoly jelent meg.

             - Ne haragudj. Tényleg azt hittem, hogy ő volt az. Hátulról hasonlított rá.

             - Semmi baj. De az, hogy hátulról hasonlított rá, az nem azt jelenti, hogy ő is az. Tudod, hogy hány hosszú, göndör hajú pasi flangál New Orleans-ban? Gregory-nak is olyan a haja, mint Tyson-nak, sőt, az ikertestvérének is...

             - Igen, tudom. Még mindig alig hiszem el, hogy Gregory-nak van ikertesója!

             - Én is meglepődtem. Azt hittem, hogy rosszul látok. És a legfurcsább az volt, hogy nem is mesélt róla.

             - Kellett volna?

             - Nem is tudom. Olyan jóban vagyunk. Sok mindent megosztunk egymással.

             - Te tudod – mondta Ashley, fáradt sóhajjal. Egyszer csak színre lépett Dan is. Izgatottnak tűnt. Mintha esélyesnek érezte volna magát, hogy megnyerje a lottót.

             - Csajok, el sem fogjátok hinni, mit hallottam – nagyon fel volt pörögve Dan.

             - Ne kímélj – válaszolt Ash.

             - Képzeljétek, idén is megszervezik az Örömtűz-et! – szinte sikított az örömtől Dan. Csak mi ketten néztünk értetlenül rá.

             - Ohh, tényleg, hiszen ti csak nem olyan rég jöttetek át. Az Örömtűz, egy ünnepség, amit általában tavasszal szokott megrendezni az iskola diákszövetsége.

             - De hát most volt egy ünnepség. Hogy van ennyi pénze az iskolának?

             - Segélyek. Gondolom... – kérdésemre eme rövid választ kaptam. Nem mintha annyira érdekelne az iskola kasszája, de szöget ütött a fejemben ez a kérdés.

             - Mikor lesz? – kérdezte Ashley izgatottan.

             - Két hét múlva, pénteken, a City Park-ban – mosoly ült ki az ajkamra, mikor meghallottam a helyszínt. Imádok ott lenni!

             - Lányok, el kell gyertek! Remek lesz!

             - Oké – Ash beadta a derekát, és nekem sem kellett lehozni a csillagokat az égről, hogy beleegyezzek.

            Az biztos, hogy érdekes lesz az Örömtűz. Alig várom! És nagyon remélem, hogy Tyson is el fog jönni.




p.s.: No, Márta, megúsztam! :D :))

Tizenkettedik rész - Gyanú

Sziasztok!

Mielőtt száműzetésbe küldenétek Pakisztánba, tudnotok kell, hogy nálunk jövőhéten lesznek a vizsgák, a múlt héten pedig a ballagás és a bankett volt. Sajnálom a késést! Nem garantálom, hogy jövőhéten időben meg fog érkezni a fejezet! Bocsi :(.

Jó olvasást!
xoxo

N. 

p.s.: No, Márta, megúsztam! :D :)) 

            Az éjjel nem tudtam aludni.

            Elsősorban, Ashley nem hagyott. Az, ahogy viselkedett a bálon, teljesen eltért az igazi Ashley-től. Fogalmam sincs mi üthetett belé. Nem együtt jöttünk haza. Ash-t Dan hozta haza. Ismét hazavittem Gregory-t. Áttáncoltam vele az estét. Remek fiú. Boldog vagyok, amiért megismertem őt.

Ő volt a másik dolog, ami nem hagyott aludni. Vajon, miért táncolt velem? És miért ilyen kedves velem? Talán akar tőlem valamit? Az kétségtelen, hogy tetszem neki, de tudja, hogy van barátom. Lehet, hogy nem érdekli? Vagy az is lehet, hogy csak én képzelem be a dolgokat a kapcsolatunkba, és ő minden emberrel ilyen kedves. Valószínűleg ez így van. És, ha Ash-nek igaza van, és Tyson valóban nem olyan, mint amilyennek mutatja magát? Őszintén szólva, inkább hiszek a testvéremnek, mint a pasimnak, akit még alig ismerek. Hisz, csak három hónapja járunk, Ashley pedig már több, mint tizenöt éve a testvérem. Számomra ő, nyitott könyv, de Ty nem.

Vajon miért nem mondta eddig Gregory, hogy van egy testvére? Méghozzá, ikertestvére! Sokszor szóba jött a család, de ő egyszer sem említette, hogy lenne neki. De miért? Nem akarom megkérdezni, mert akkor meggondolná, hogy pióca vagyok, és minden apró kis titkát meg akarom tudni. Pedig nem vagyok kíváncsi típus. Ez a város olyan dolgokat hoz ki belőlem, amit nem hittem volna, hogy léteznek bennem. Az új környezet megváltoztatott.

Reggel – amint elhatároztam, hogy inkább hagyom az alvást, mert úgy sem fog összejönni – átmentem Ashley szobájába, hallottam, hogy már ébren van, ezért bekopogtattam.

 - Igen? – amint megszólalt, résnyire kinyitottam az ajtót, és a szokásos módon engedélyt kértem a látogatásra.

 - Ashley, minden rendben? A bálon elég furcsán viselkedtél, és...

 - Minden oké – nem engedte, hogy befejezzem a mondatot. Sajnos nem hittem neki.

            -  Nem úgy nézel ki, mint akinek mindene rendben van. Mondd el mi a baj! – próbáltam kérlelni, de a húgom semmit sem mondott. Megsimogattam a vállát, és próbáltam a fejébe látni. Megvan az a képességem, hogy olvassak másokban. A húgomban könnyű, hiszen születése óta ismerem. Remek megérzéseim vannak. Most viszont imádkoztam, hogy ezek ne hagyjanak cserben.

             - Ashley, láttad Tyson-t egy másik csajjal? Vagy, veled csinált valamit? Vagy, mondott neked valamit? Mondd el, mi történt!

             - Nézd, nem akarom, hogy szakíts vele, mert nem vagyok biztos benne, hogy ő volt-e vagy sem. Csütörtökön, amikor jöttem hazafele, láttam egy fickót. Háttal állt nekem, úgyhogy nem láttam az arcát, csak azt, hogy előtte egy szőke, amúgy nagyon csinos, csaj állt, és ölelték egymást, Nézd, nem tudom, hogy ő volt-e vagy sem, de jobb lenne, ha megkérdeznéd, hogy mit csinált csütörtökön, délután négykor – Ashley szavai egy kicsit felpörgették a vérnyomásomat. Úgy éreztem, hogy csalódtam Tyson-ban. A húgomnak nincs oka hazudni, és ha lenne, akkor sem hiszem, hogy megtenné. Bízom benne. S bár azt mondta, hogy nem biztos, hogy őt látta, de ott a kérdés; mi van akkor, ha mégis? Ohh... pedig olyan szépen indult a kapcsolatunk. Muszáj volt elrontsa? Jó, de akkor sem biztos, hogy ő volt az. De az is lehet, hogy mégis. Kezdett bosszantani ez a dilemma. Utána kell járjak ennek a dolognak.

             - Ugye nem haragszol rám? – kérdezte Ashley bűnbánatos szemmel.

             - Nem. Dehogy haragszom. Miért tenném? Hiszen, te csak jót akarsz nekem.

             - Nézd, Katherine – kezdett bele Ashley a mondandójába – nem akarlak úgy látni, mint a tavaly, és a tavalyelőtt. A bonyodalmak, és a sok csalódás teljesen betett neked. Nem akarom, hogy még egyszer így magad alatt légy. Oly’ sok csalódás ért eddig, nem csak a fiúk terén, hanem a barátokkal is, hogy csodáltam, hogy reggelente volt erőd felkelni. S csak hogy tudd, nem engedem, hogy ismét olyan helyzetbe kerülj. Ha Tyson valóban megcsal, nem fogom neked engedni, hogy ismét depresszióba ess. Ér ő annyit? – tette fel a költői kérdést.

             - Fogalmam sincs, hogy mit gondoljak, de, ha tényleg megcsal, akkor nem fogok sírni utána. Nem vagyunk olyan régóta együtt, hogy ne tudjam elengedni. És szerencsére nem történt semmi... olyasmi köztünk, úgyhogy nem fogok öngyilkos lenni miatta – mondtam egy kis gúnnyal. Jó tudni, hogy a húgom mellettem van. Ő az egyetlen, aki kiáll mellettem. Persze, a szüleimen kívül, de ők már lapra tartoznak. Véleményem szerint, nekik megvan a saját gondjuk, és biztos nem kíváncsiak az enyémre.

             - Hát, akkor ezt megbeszéltük. Viszont, beszélned kell Tyson-nal, még a mai nap folyamán.

             - Nem lehet. Személyesen akarom kifaggatni, és csak holnap jön haza.

             - Rendben.

Befejeztük a beszélgetést Ashley-vel, és lementünk reggelizni.

            Az ablakon beszűrődött a reggeli nap sugarai, s elhatároztam, hogy el fogok menni sétálni. Úgy gondoltam, magammal hívom Ashley-t, de neki randija lesz Dan-nel, úgyhogy egyedül maradtam Thomas-szal. Elmentünk az egyik kedvenc helyemre; a parkba. Kellemes idő volt. A nap hét ágra sütött, a fák zöldben pompáztak, a tó színe bűvölő volt. Oly’ tiszta, oly’ kék, hogy késztetést éreztem arra, hogy megmártózzak benne. Szerencsére győzött a józan ész, és inkább csak sétálgattam mellette. Thomas ma kivételesen jófiú volt. Leültünk egy padra, ő pedig a kis fejét az ölembe hajtotta. Úgy szeretem őt! Bundája puha volt – hála a heti két fürdetésnek - szemei kékek... szerintem ha Thomas pasi lenne, bele is habarodnék. Néha olyan érzésem van, mintha meg akarna igézni.

            Csendben ültünk a lócán, az emberek néha-néha vetettek ránk egy-egy pillantást, amelyben ámulatunkat - vagy irigységüket - fejezték ki, a kutyám és köztem lévő viszony miatt. 

            Egyszer csak különös hangra lettem figyelmes. Zenét hallottam. Igaz, elég halkan, de érződött rajta, hogy élőben megy. Felkeltünk a padról Thomas.szal, és a hang irányába lépkedtünk. Amikor egyre közelebbről lehetett hallani a zenét gyorsabb tempóra kapcsoltam, s egyszer csak megpillantottam a zenekart. Akusztikus hangszerekkel játszottak. Mindegyik tagot ismertem. Két gitáros volt, és egy énekes. Mindhárman a sulimba járnak. Az egyik gitárost Rick-nek hívták, a másik pedig a gitártanárom. Mondta, hogy van zenekara, de azt elfelejtette megemlíteni, hogy ma itt fognak játszani. Pedig sokszor rágtam a fülét, mert kíváncsi voltam rájuk. A lány, aki énekelt, az egyik osztálytársam. Őt Caroline-nak hívják. A padtársam, és nagyon jóban vagyok vele.

Csak álltam, és néztem, amint elvarázsolták a parkban sétáló embereket. Caroline-nak csodás hangja van. Jól döntöttem, mikor eljöttem a parkba. Jól esett hallanom őket.