Huszadik rész - A testvéri szeretet

Kedves olvasóim!

Ez az utolsó rész, ebben a "kötetben". Amint befejezem a másik blogom, megkezdem a második kötetemet, ám annak más lesz a címe, és a történet sokkal ütősebb lesz, mint ez. Remélem várjátok már! 

Jó olvasást! 

Hamarosan találkozunk a következő blogomban!

xoxo

N.

            Reggel arra keltem, hogy a nap a szemembe vert. Kellemes jelenség, de köztudott, hogy egy átlagos ember csakis a sötétben tud aludni. Hunyorogva kinyitottam a szemem, és próbáltam felidézni, hogy mi is történt a tegnap este, de nem emlékeztem semmire sem. Talán ennyire berúgtam volna? Az lehetetlen, hisz a pizsamámban vagyok, és ha részeg lettem volna, biztos nem öltöztem volna át. Kezdett idegesíteni az emlékezetkiesésem. Talán Ashley tudja hol voltam.

            Bekopogtam a szobája ajtaján, s amint meghallottam kellemes hangját, benyitottam.

             - Jó reggelt húgi – üdvözöltem Ash-t, aki még mindig az ágyban henyélt, és Thomast simogatta, aki elégedetten csóválta a farkát.

             - Szia! Nagyon jól nézel ki sis! Mi történt veled az éjjel? – kérdezte sejtelmes hangon.

             - Hát én is ezt szeretném kideríteni. Semmire sem emlékszem a tegnap estéből.

             - De miért? És... mire emlékszel? Mi az utolsó emléked?

             - Hmm... – gondolkozni kezdtem, s beugrott, hogy beszéltem az este Ashley-vel telefonon, ám onnantól semmire sem emlékszem. Amint ezt Ash tudtára adtam, rögtön közbeszólt.

             - Azt mondtad, hogy randid lesz Gery-vel.

             - Igen... de az utolsó emlékem az, amikor letettem a telefont.

             - Hát ez nagyon érdekes. Biztos jól berúgtál – próbált Ash vicces lenni, ám én cseppet sem voltam vicces hangulatomban, ezért inkább ráhagytam.

             - Amúgy, veled mi a helyzet? Dan jól van? – valóban kezdtem azt hinni, hogy Ash már nem olyan ártatlan, mint én. Ez furcsa lenne, de szerintem cseppet sem szokatlan. Hisz már 16 éves... én hamarosan 18 leszek, de még nem találtam meg azt a fiút, aki igazán „lázba tudna hozni”. Bár ki tudja, hogy alakul majd Gery-vel...

             - Igen, jól megvagyunk, köszi. És te hogy állsz Gery-vel? A tegnapelőtt nála aludtál.

             - Na igen... de nem volt semmi. Pedig rendes srácnak tűnik, ám én mégis érzek valamit... valami rosszat, amikor a közelében vagyok. És tudom, hogy valamit titkol. Lehet, hogy köze van ennek, az emlékezetkiesésemhez? Hisz a tegnap vele találkoztam – elméletileg...

             - Ugyan, Kath! Ne aggódj! Majd minden rendbe fog jönni, meglátod. És, ha tényleg titkol előled valamit, akkor előbb vagy utóbb fény fog derülni rá – próbált nyugtatni a húgom, de én akkor sem fogom ezt ennyiben hagyni. Ki kell derítenem, hogy mi történt az este!

            Egy gyors fürdés után, felvettem egy rövid nacit, egy spagetti pántos felsőt és átmentem a pasim házáig. Gyalog mentem, mert élvezni akartam a kellemes időjárást. A nap a felhők takarásában volt, és szinte fekete volt az ég, de engem jelenleg ez tudott a legjobban elgyönyörködtetni. Imádom, mikor ilyen borús az idő. Tudom, hogy nem vagyok normális. Ezt már azóta tudom, hogy összejöttem Tyson-nal. Már nincs hatással rám, de azért mégis... olyan sebet okozott, amit soha nem fogok elfelejteni. Két dologgal tudja magát elvágni nálam valaki: az első; ha megaláz, a második pedig, ha megcsal. Igaz, ez a rohadék azt sem érdemli, hogy kiejtsem a nevét!

            Lassan az eső is elkezdett esni. Remek! Mire hazaérek teljesen el fogok ázni! Igazán hozhattam volna magammal egy esernyőt!

            Megérkeztem az házhoz. Átmentem a nagy kerten, és bekopogtam az ajtón. Senki sem válaszolt. Mozgást sem hallottam. Gondolom elmentek valahova, és hamarosan visszajönnek. Addig leültem a lépcsőre, és megpróbáltam felhívni Gery-t. Első csörgés, semmi válasz... második csörgés, szintén semmi... volt egy olyan érzésem, hogy nem fogja felvenni. Ez az érzés beigazolódott. Ötször is hívhattam, de nem vette fel egyik alkalommal sem. Kezdett rossz előérzetem lenni. Mi történt az este? És miért nem válaszol a hívásaimra Gery? És miért nincs itthon? Ezernyi kérdés cikázott bennem, és aki választ tudna adni rájuk, nincs itt. Vajon megbántottam őt az este? Ismét kopogtatni kezdtem, de nem jött válasz. Újra és újra próbáltam őt hívni, de hiába... nem vette fel a telefont. Írtam neki egy SMS-t, melyben ez állt:

            Kedvesem, hol vagy? A házatok előtt állok, és már lassan órák óta próbállak elérni. Miért nem veszed fel a telefont? Talán történt valami? Feltétlenül beszélnünk kell! Kérlek, hívj vissza!

            Visszaindultam a házunkhoz, és szerencsére már az eső is elállt. Valami nincs rendben. Biztos berúgtam az este, és valamivel megbántottam. Hogyan kérhetnék tőle bocsánatot? Ez nagyon jó kérdés, hisz a telefont sem hajlandó felvenni!

            Bementem a ház ajtaján, ám a szobámig nem jutottam el, mivel Ash letámadott, és faggatni kezdett. Elmeséltem hát, hogy jártam, és ő is furcsállta ezt a helyzetet.

             - Nem lehet, hogy megbántottad valamivel az este?

             - Én is erre tippelek. De hogyan kérjek tőle elnézést, vagy hogyan engeszteljem ki, mikor a telefonját sem képes felvenni?

             - Biztos vissza fog írni, ha látja, hogy üzentél neki.

             - Ash, én annyira félek. Nagyon kedvelem Gery-t. Nem akarom őt is elveszíteni. Ha kell, foggal körömmel, de küzdeni fogok érte!

             - És ha meg sem érdemli? Te mondtad, hogy a telefonját sem veszi fel...

             - Lehet, hogy nincs nála a telefon! – tényleg rossz előérzetem támadt. Mi lehet a baj?

            Hosszú órák teltek el így. Kint lehűlt a levegő, Ash pedig csinált nekem forrócsokit. Bíztatott, ám én mégis biztos voltam benne, hogy Gery valamit titkol előlem, és ha beleőrülök is meg fogom tudni, hogy mi az.

            Este kilenc fele járhatott az idő, mikor hirtelen megszólalt a telefon. Épp szundítottam, mert eléggé kimerített a sok stressz. Normális, hogy egy fiú miatt ennyit stresszelek?

A kivetítőre néztem, ahova Gery neve volt írva. El sem hiszem! A szívem a torkomban dobogott. Megnyomtam a zöld gombot, és a fülemhez tettem a készüléket.

             - Szia Katherine! Ne haragudj, amiért nem vettem fel a délután, de Kristine-nel voltam. Elcipelt vásárolni.

             - Áhh, értem. Elárulnád, hogy mi történt a tegnap este. Elméletileg veled kellett volna találkoznom, de nem emlékszem semmire sem.

             - Hát, az történt, hogy elvittelek bulizni, és eléggé felöntöttél a garatra. Elég viccesen néztél ki.

             - Te hoztál haza?

             - Igen, és ágyba bújtattalak. Tényleg nem emlékszel semmire sem? Abszolút semmire?

             - Nem! És ez elég szar! Ugye nem veszekedtünk?

             - Persze, hogy nem. Bár, én is elég sokat ittam, de ha jól emlékszem, akkor nem.

             - Nagyon köszönöm, hogy őszinte vagy velem. most nagyon megkönnyebbültem. Azt hittem, hogy történt valami. Olyan rossz előérzetem egész nap!

             - Ne haragudj, ha tudom akkor visszafordultam volna a telefonomért, vagy nem mentem volna vásárolni.

             - Cseppet sem haragszom rád. Nincs kedved átjönni?

             - Most?

             - Igen! Nyugi, elég nagy az ágyam, el fogunk férni ketten is.

             - Oké, legyen! Indulok.

            Egy gyors elköszönés után mindketten letettük a telefont. Nagyon megkönnyebbültem, mikor megtudtam, hogy mi történt az este. Olyan rossz előérzetem volt. Első dolgom – a beszélgetés után – az volt, hogy megbeszéltem Ashley-vel a dolgokat. Annyira örülök, hogy van testvérem, akiben bízhatok!

            Fél óra múlva megszólalt a csengő. Kinyitottam az ajtót, és Gery állt velem szemben, teljes életnagyságban. Beinvitáltam, és a nyakába borultam. Éreztem, hogy most már nem fogom elengedni. Ő az igazi, és a mai nap rádöbbentett arra, hogy nélküle egy senki vagyok. Most érzem először, hogy szerelmes vagyok! 

Új történet

Helló!

Nos, nagyon rosszul esik, hogy ezt a blogot nem látogatják annyian, mint az eddigieket, de remélem, hogy a következő történet jobban el fogja nyerni tetszéseteket. A tény, miszerint nem érkezett még megjegyzés a legutóbbi fejezethez, az ünnepekkel magyarázom! De nem is húzom tovább a szót! :D

Íme az új blogom linkje: http://magicinthedawn.blogspot.hu/. 

Már fent van az ismertető, de az első fejezet akkor kerül majd fel, mikor befejezem ezt a történetet. Vagyis hamarabb mint gondolnátok ;).

Ha nem találkoznánk 1.ig, akkor előre is Boldog Új Évet Kívánok nektek! :*

xoxo

N.

Tizenkilencedik rész - Váratlan fordulat (frissítve!)

Sziasztok!

Nem tudom mi ütött belém, de ez a fejez - szerintem - eléggé összecsapott lett, de izgalmas is egyben. Aki azt hitte, hogy ez egy szép tündérmese lesz, tejszínhabbal és csokiöntettel, az most nagyot fog csalódni.

De azért remélem, hogy tetszeni fog!
Kellemes ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!

Jó olvasást!

xoxo

N.

            Egy hónap telt el a vakáció kezdete óta. Az életem nem is lehetne ettől tökéletesebb! Gery egy angyal, akárcsak a húga. Nagyon kedves fiatal lányt ismertem meg a személyében. És szerintem nagyon erkölcsös, és a beszéde is régimódi. Ezt nem tudom hová tenni. Talán Angliában születtek, és nevelkedtek? Még mindig nem tudom, hogy mi történt a szüleikkel. Nem merek rákérdezni, hisz nincs jogom beleütni az orrom a dolgaikba.

            Az éjjel Gery-nél aludtam. A reggel első fényei megvilágították arcom, mert az éjjel elfelejtettük behúzni a sötétítőt. Meztelen mellkasa alattam emelkedett, majd süllyedt le, amint a levegőt vette. Kellemes illata átjárta a szobát, ezzel teljes kábulatba ejtve engem. Felnéztem az arcába, ám a szemei még mindig csukva voltak. Nyakhajlatába fektettem a fejem, és azon gondolkoztam, hogy vajon mit tartogathat nekem a jövő? Hol leszek egy év múlva, és meddig leszek együtt Gery-vel? Ezek olyan kérdések, amikre csak a jövő tudja a választ.

            Egyszer csak arra eszméltem fel, hogy Gery simogatni kezdi a karomat és a vállamat. Én is végigsimítottam mellkasán, majd lágy csókot leheltem rá. Ám egy csók nem volt elég, hogy kifejezzem szeretetemet iránta. Újabb csókokkal boldogítottam őt, majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyik lábam átvetem csípőjén és lovagló ülésben folytattam amit elkezdtem.

             - Hmm... jól kezdődik ez a nap – mondta Gery. Felkuncogtam. Jól esik hallanom, hogy ily’ könnyen is boldogságot tudok neki okozni. Felnéztem szemeibe, és amit akkor láttam, egy kicsit megrémített. Még soha senki szemében sem láttam annyi érzelmet, mint az övében. Félek. Félek, mert nem akarom elveszíteni ezt. Gyönyörű zöld szemei, és tűzvörös haja tökéletesen illett egymáshoz. A mosolya... teljesen levett a lábamról, főleg a gödröcskéi miatt. Puha csókot nyomtam meggypiros ajkára, amely édes volt, mint a méz. Bőre mint a selyem, hangja mint a bársony. Vajon ez csak vonzalom? Vagy ez lenne a szerelem? Ajka után rátértem a nyakára, és azt borítottam csókjaimmal. Halkan sóhajtozott, ami arra ösztönzött, hogy folytassam. Nagyot dob az önbizalmamon az, hogy ezt váltom ki belőle.

Így telt el a reggelünk. Egymást kényeztettük reggeli előtt. Ez amolyan... reggeli torna. Hol én csókoltam őt, hol ő engem, és közben azt kívántam, bár sosem érne véget ez a reggel.

Mikor a nap már elég fent járt az égen, kikeltünk az ágyból, és reggelit csináltunk magunknak. Az igaz, hogy a fél menüt az arcunkra kentük, de én mégis jól laktam. Alig pár utcányira volt a ház, a mi tengerparti házunktól, szóval nem volt szükségem a kocsimra.

Reggeli után Gery hazakísért, ám a kapuban egy öt perces szenvedélyes csókot váltottunk. És mikor elvált az ajkaimtól, kimondta a varázs szót.

 - Szeretlek Katherine Pierce. – a szívem kihagyott egy ütemet, majd hevesebben kezdett verni. Szemeim könnybe lábadtak, és a szavam is elakadt. Képtelen voltam megmondani neki, hogy én is nagyon szeretem őt, mert hirtelen elment a hangom is. Érzem, hogy ez a szerelem nem olyan lesz, mint a többi. Ez több lesz. És bár a reggel nem tudtam, de most már biztos voltam benne, hogy egy év múlva is együtt leszünk. Ám azt is éreztem, hogy valami nincs rendben. Tudom, hogy titkol valamit. Valamit... ami sötét, és gonosz. El akartam hessegetni ezt az érzést, de képtelen voltam.

 - Este találkozunk? – kérdezte Gery. Biztos rosszul esett neki, hogy nem viszonoztam a vallomását.

 - Hát persze – ezt még ki tudtam nyögni.

 - Kitaláltam valamit. Majd meglátod, tetszeni fog – ezzel a kijelentéssel kíváncsivá tett. Nem szeretem a meglepetéseket.

 - Mit vegyek fel? – ez persze létfontosságú kérdés, mivel lány vagyok.

 - Egy könnyű nyári ruha jó lesz. Ne vidd túlzásba.

 - Sosem szoktam – na, úgy látszik visszatért a hangom, szóval most már bevallhatom neki, hogy én is szeretem őt.

  - Akkor este találkozunk – mondta, majd egy búcsúcsók után elment. A francba! Egy idióta vagy Katherine! Miért nem voltál képes bevallani neki az érzéseid? Lehet, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látod őt. Soha sem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő.

De most nem akarok ezen agyalni. Inkább megkeresem Ashley-t.

            Amint beléptem a házba, leesett az állam. Mintha bulit csaptak volna. A bútorok eltolva, a ruhák szétdobálva... várjunk csak! A ruhák szétdobálva? Kinek a ruhái vannak a földön? Megismertem egy kardigánt, és egy strandruhát, amely a húgomé volt, de vannak itt férfi ruhák is. Dan? Te jó ég! Ki tudja mekkora orgiát csaptak ezek... Nem fogom feltakarítani az biztos! Inkább beléptem a szobámba, és kiválasztottam egy zöld miniruhát, amelyre rá fogok majd venni egy krémszínű bőrdzsekit. Ezt az összeállítást megspékeltem egy Converse cipővel, és így igazi kis lázadónak állíthatom majd be magam. Vajon tetszeni fogok Gery-nek? Vajon hova fog vinni? Áhh... utálom a meglepetéseket! Szeretek előre felkészülni mindenre, de így nem tudok.

            Szerencsére az idő nekem dolgozik, úgyhogy hamar eljött az este. Egész nap nem láttam Ashley-t. Benyitottam a szobájába, és láttam, hogy nincs ott senki. Kétségbeesetten keresni kezdtem a telefonomat, és tárcsázni kezdtem a számát. Két csörgés után – szerencsére – felvette.

             - Ashley, hol a francba vagy? Egész nap nem voltál itthon.

             - Nyugi, Dan-nél vagyok.

             - És mik ezek a ruhák a földön?

             - Áhh, hagyd csak ott őket, majd én feltakarítom őket, ha hazamentem.

             - És az mikor lesz?

             - Olyan nyolc-kilenc körül.

             - Én nem leszek itthon.

             - Oké. Legyen szép estéd.

             - Neked is.

Nem tudom mire vélni, hogy egész nap nem volt itthon. Már kezd hiányozni. És ha esetleg valami baja van? De nem úgy hangzott a telefonba, mintha valami baja lenne. Kötelességem védeni őt, és nem csak mert anya és apa arra kért, hanem mert ő az én kishúgom. Na jó, nem olyan kicsi, de akkor is a húgom! Óvnom kell őt minden rossztól.

Pontban fél nyolckor meghallottam a csengőt, és mikor kinyitottam az ajtót, Gery mosolygó arca fogadott. Nem pazarolta az időt. Szorosan magához ölelt, és megcsókolta a nyakamat. Ez a gyenge pontom. A nyakam. Imádom, amikor Gery megcsókolja!

             - Mehetünk? – kérdezte, mire én csak egy „ühüm”-el válaszoltam. Több nem jött ki a torkomon. Nem normális, hogy ilyesmit vált ki belőlem egy ártatlan kis csók.

            Gyalog mentünk. Még szerencse, hogy a kényelmes tornacsukámat vettem fel. Öt percnyi séta után, a tengerparton találtam magam. A nap már lemenőben volt. Gyönyörű látványt nyújtott a gyenge nap, amint a tenger elnyelte.

             - Állj! – mondta egy hang közvetlenül a hátunk mögött. Éreztem, hogy Gery megfeszül. Kezdtem összezavarodni. Hátrafordultam, és Vickie velünk szemben. Szemeiből sugárzott a harag, a gyűlölet, és a féltékenység. És ez mind rám irányult.

             - Vickie, mit keresel te itt? – kérdezte tőle Gery. Fogalmam sem volt róla, hogy mi zajlik, de éreztem, hogy ma mindent meg fogok tudni. Például azt, hogy mi történt Gery szüleivel, és miért érzem a gonoszt, ha mellette vagyok.

             - Csak nem hiszed, hogy hagyom, hogy békében nyugodj, amíg véget nem ér az életed? Tönkre tettél, és ezért most én is tönkre foglak tenni téged.

             - Őt nem bánthatod! Nem vagy elég erős ahhoz, hogy legyőzz engem. Ha bántani mered, akkor esküszöm a megboldogult szüleim életére, hogy kitépem a szíved – olyan félelmet, még soha nem éreztem, mint ott, akkor. Reszkettek a kezeim, és éreztem, hogy az egész testemet átjárja valami. A Gonosz!

             - Az lehet, hogy nem vagyok elég erős ahhoz, hogy legyőzzelek, de elég erős vagyok ehhez – nem volt időm gondolkozni. A szörny egy pillanat alatt előttem termett. Mi ez? Miféle sötét erő képes arra, hogy ilyesmivel felruházzon valakit? A szemei vörössé változtak, és az erek a szemei alatt kidagadtak, a fogai... Istenem! Tudom mi ez! Mondtak meséket róla kiskoromban. Ő egy vámpír! Készen álltam a halálra, ám nem az történt amire számítottam. Megharapta a kezét, és megitatott a vérével. Meglepő módon, nagyon finom volt a vére. Édes volt, csakúgy, mint Gery ajkai. Minden egy szempillantás alatt történt. Gery ellökött a szörnytől, és én a földre estem. Éles fájdalmat éreztem a fejemnél, és utána minden elsötétült előttem. Nem hallottam tovább a szívem dobogását, nem hallottam semmit sem. Elragadott a sötétség... 

Tizennyolcadik rész - A titokzatos szerető

Sziasztok! 

Itt is lenne a következő fejezet! Ez is olyan rövid, mint a tegnapi, de egyszerűen nincs energiám, és időm többet írni. Nem lett valami érdekes, de azért remélem tetszeni fog!

Jó olvasást!

xoxo

N.

            Reggel, a telefonom csörgése ébresztett. Ki az a gyökér, aki ilyen korán – 10:00-kor – keres engem? Nem néztem a kijelzőre, csak megnyomtam a zöld gombot. Legalábbis remélem, hogy azt nyomtam...

             - Bárki is vagy, hagyj békén!

             - Ha tudtam volna, hogy még alszol akkor nem zavarlak – Gery hangja volt az. A francba! Meg is feledkeztem róla! Tegnap nem számoltam be neki a szüleim „meglepetéséről”.

             - Ne haragudj, nem gondoltam volna, hogy ilyen korán fel fogsz hívni.

             - El is felejtetted, hogy megbeszéltük, hogy ma együtt reggelizünk?

             - Jaj ne! Tényleg! Ne haragudj, csak... – nem is tudom, hogy felejthettem el... – igazából, most nagyon szana-szét áll a fejem. Képzeld, a tegnap a szüleim megleptek minket valamivel.

             - Tényleg? És mivel?

             - Egy kulccsal. Kibéreltek nekem és Ashley-nek egy tengerparti házat a nyárra! Ma fogunk beköltözni.

             - Hűű, ez remek. Mondtam már, hogy mi is a tengerparton lakunk?

             - Valóban? Akkor biztos nem leszel messze tőlem. De várj csak, mi ez a többesszám?

             - Hát én, és a nővérem. Csak mi ketten lakunk benne.

             - Értem – igazából nem. Miért csak ketten laknak a házban? Vajon a szülei hol vannak? Talán külföldön dolgoznak, vagy elhagyták őket? Jobb, ha nem kérdezem meg. Még nem vagyunk annyira jóban, hogy beavasson a titkaiba, és félek, hogy ez az egyik gyenge pontja.

             - Nekem viszont most mennem kell. Még sehol sem tartunk a költözködéssel.

             - Oké...

            Amint elköszöntünk egymástól, és végigjátszottuk a „ki tegye le előbb” játékot, bementem Ashley-hez. Épp a fürdőben végezte a reggeli kötelességeit. Megnéztem a csomagjait, és őszintén szólva, nagyon meglepődtem. Csak két bőrönd, és egy kis táskát tömte tele. Gondolom az utóbbiban a pipere cuccait rakta. Én is ennyit viszek magammal.

            Egy órával, és egy reggelivel később betettük a csomagtartóba a bőröndöket, és elindultunk a házikó felé. Nem volt olyan messze, de át kellett mennem a városon. Még mindig ámulok, amikor New Orleans utcáin kocsikázok. Ez a város, a legszebb! Imádom, hogy minden utcából zene szűrődik ki.

            Hamarosan megérkeztünk a házhoz. Elállt tőle a szavunk! A ház a modern építészet megtestesítője. Minél beljebb mentünk, annál nagyon volt a meglepettségünk. Ez tényleg a miénk? Vagy csak eltévesztettük a házszámot? De akkor miért volt jó a kulcs a zárba? Ez nem vicc. Ez tényleg a mi lakhelyünk lesz ezen a nyáron. Jobban feltérképeztük a házat. Két szoba, egy konyha, egy fürdő, és egy nagy nappali van benne. az udvarról gyönyörű a kilátás, és még medence is van.

            Ashley-vel megbeszéltük, hogy melyik szobát ki kapja. Szerencsére az ablakom a tengerre nézett. Nagyon szép volt a házikó, és tudtam, hogy egy nagyon szép nyár elé nézünk a húgommal.

            Letettem a csomagjaimat a szobám padlójára, és nekiláttam a kicsomagolásnak. Csakis nyári ruhákat hoztam magammal, és a két kedvenc fürdőruhámat. A szekrényem kisebb volt, mint az otthoni, de nem is volt szükségem nagyobbra. Az ágyammal szemben volt egy fésülködő szekrény, nagy tükrökkel. A kék szín dominált a szobában. Nagyon kíváncsi vagyok Ashley szobájára is. először kicsomagoltam a dolgaimat, és csak aztán mentem át hozzá. Én egy fél óra alatt megvoltam vele, de Ashley-nek több időbe telt, mire feltalálta magát a saját szobájában. Az ő szobája is szép volt. Nála inkább a vidám színek váltogatták egymást. A falon képek csüngtek.

             - Nagyon tetszik a szobád Ash. Már értem, miért ragaszkodtál hozzá ennyire.

             - Igazából, csak a nagy szekrény miatt. Láttam, hogy a te szobádban nincs sok hely a ruháknak. – na igen, ez jellemző Ashley-re.

             - Miután kicsomagolunk, nincs kedved elmenni a tengerpartra? – kérdezte a húgom, és bár láttam, hogy nagyon szeretné, mégis nemet mondtam. Inkább úsztam egyet a medencében. A víz tökéletes volt. Milyen jó lenne, ha ez a ház a miénk lenne, és ez a nyár sose érne véget!

            A lubickolás után bekentem magam naptejjel, és kényelembe helyeztem magam a napon. Kellemes volt az idő, és már a nap is nyugovóra tért, pár órán belül. Estére nem terveztünk semmi érdekeset, de holnap szeretném áthívni Gery-t. a szüleivel kapcsolatban pedig inkább nem faggatózom. Nem akarok olajat önteni a tűzre, az viszont nagyon érdekelne, hogy vajon mi van velük. De miért? Miért érdekel ez engem ennyire? Itt a nyár, a szabadság, én pedig azon agyalok, hogy mi a helyzet a pasim szüleivel. A pasim... érdekesen hangzik ez a gondolat. Hisz, még nem jelentettük be hivatalosan hogy járunk – vagyis még nem frissítettük a facebook állapotunkat. Vajon ő szokott rám gondolni? És ha igen, akkor mit? Lehet, hogy még nem vagyunk „hivatalosan” együtt, de én már akkor is alig várom, hogy láthassam. Kedves fiúnak tűnik. Viszont kezdem azt hinni, hogy valami nincs rendben vele...

Tizenhetedik rész - A meglepetés

Helló!

Nos, itt is lenne az új fejezet! Rövid lett, tudom, de a következőt igyekszem minél hamarabb megírni. Nem ígérem, hogy holnapra meglesz...

Jó olvasást!

xoxo

N. 

           Fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki ezt? Talán a jó jegyeim, vagy belém vetett bizalmuk miatt? Még mindig alig hiszem el. Ashley álla még mindig a földön hevert, és a szemei még mindig tágra voltak nyitva. De ne szaladjunk ennyire előre!

            Reggel – 13:00 körül – amint felkeltem, a hasam korgása nem hagyott lustálkodni. Ez az utolsó iskolai hétnek a vége. Vége a 10. osztálynak. Nem mondom, hogy hiányozni fog. Már nagyon vártam a nyarat!

            A konyhában a szüleim kávéztak. Amint megláttak felcsillant a szemük. Akkor még nem tudtam miért. Ám hamarosan minden kérdésemre választ kaptam.

             - Jó napot kisasszony! A húgod még alszik? – kérdezte apu, ám az említett személy, épp akkor lépett be, az amerikai stílusú konyhánkba. Kócos haja, és sápadt bőre arra utalt, hogy Ashley a tegnap este is felöntött a garatra. Áhh... ezt a lányt nem lehet magára hagyni egy percre sem!

             - Örülök, hogy mindketten itt vagytok! – mondta anya – nos, van egy meglepetésünk számotokra! – mindketten nagyon furcsa fejet vághattunk, mert anya hamar folytatta a mendandóját.

             - Nos, kibéreltünk nektek egy tengerparti házat a nyárra. Ez amolyan „ajándék” – anyánk bejelentését néma csönd követte. Még a légzéseket sem lehetett hallani. Apun látszott, hogy nem nagyon örül ennek a dolognak, de anya nagyon izgatottnak látszott.

Nekem még mindig alig jutott el az agyamig, hogy ez mit is jelent. Egy nyár. Három hónap! Bulik akkor, amikor csak akarjuk, és a ház azon részén ahol csak akarjuk! Pasik, és tengerpart! Tengerpart és napsütés! És helyes pasik! És napsütés! És helyes pasik! Teljesen eluralkodott rajtam az izgalom! Te jó ég! Helyes pasik!!! Igazából, teljesen oktalanul gondolok most rájuk, mert nekem már van pasim! De akkor is! Helyes pasik! (xD) Szülők, és gondok nélkül. De miért? Miért ajándékoznának nekünk a szüleink ilyesmit? Mi az okuk rá? Talán arra kíváncsiak, hogy mennyire vagyunk érettek és önállóak? Ha igen, akkor jobb, ha bebizonyítjuk nekik, hogy mi igenis képesek vagyunk önálló, és helyes döntéseket hozni.

             - Jaj Katherine! Ne legyél már ilyen csendes! Mondj már te is valamit! – észre sem vettem, hogy Ash időközben anyám nyakába ugrott, én viszont még mindig le voltam sokkolva. Majd hírtelen nagyon izgatott lettem, és én is a anyu nyakába ugrottam.

             - Nagyon szépen köszönjük! Ígérem, nem fogod megbánni, hogy kibéreltél nekünk egy házat!.

Láttam, hogy apu nem nagyon örül ennek az ötletnek. El tudom képzelni miért.

             - És mikor költözhetünk be?

             - Holnap. Szóval még ma pakoljátok össze a dolgaitokat, amik nélkülözhetetlenek lesznek a nyáron. És csakis egy feltétellel mehettek. – igen, gondoltam hogy nem engednek el szó nélkül.

             - És mégis mi az a feltétel? – kezdtem félni az ítélettől.

             - Az, hogy hetente egyszer meglátogattok majd minket!

             - Oké anyu, ígérem!

            Hát, ez könnyebben ment, mint képzeltem volna. Ashley izgatottan felszaladt a szobájába, és pakolászni kezdett. Szerintem nem is fog beférni a Camaro-ba Ash összes holmija. Ha jól sejtem, akkor biztos rengeteg cucca lesz.

            A szobámba beérve, kivettem a legnagyobb táskámat, és teleraktam nyári ruhákkal. Persze a naptejet sem hagytam ki, és többi pipere cuccomat sem. Körülbelül egy órába telt, míg mindent becsomagoltam. Még mindig alig hiszem el, hogy anyu ezt tette. Milyen alkalomból adott nekünk ekkora „ajándékot”? Jobb, ha nem agyalok ezen, hanem örülök annak, amit kaptam. Ashley-n is látszik, hogy nagyon izgatott. Alig várja, hogy holnap becsekkoljunk a házba. Vajon hogy néz ki? Hát, biztos nem egy palota! Az őseim nem olyan tehetősek, hogy megengedjék maguknak, hogy kidobnak az ablakon egy csomó pénzt, csakis azért, mert kíváncsiak, hogy mennyire vagyunk érettek.

            Átmentem Ash-hez, aki még délután hétkor sem végzett a csomagokkal. Mi lesz, mikor kiköltözünk a házból? Akkor is a fél házat magával akarja majd hozni? Előre félek attól, hogy mennyi benzint fog megzabálni a kocsim. Tényleg! Azt sem tudom, hogy hol van ez a ház!

            Lementem anyuhoz, aki a konyhában mesterkedett, és megkértem, hogy magyarázza meg, hogy merre kell menni. Szerencsére nincs messze a ház. Azt viszont nem volt hajlandó elárulni, hogy milyen is a ház, viszont azt elmondta, hogy az egyik kollégájától bérelte ki, szóval olcsóbban megúszta, mintha egy idegentől bérelte volna. Most viszont elvesztettem a fonalat. Vajon hogy nézhet ki? És vajon mihez képest volt olcsó? És hány szobás? Nagyon kíváncsi vagyok a házra! Én is nagyon várom a holnapi napot! 

Néhány apróság...

Kedveseim!
Először is: azért nem hoztam eddig új fejezetet, mert mostanában rengeteg tanulnivalót adnak fel, és egyszerűen nincs sem időm, sem energiám arra, hogy megírjak egy fejezetet. Összecsapni pedig nem szeretném.
Másodszor: az egyik kedves ismerősöm indított egy új blogot, amelyen novellaíró versenyeket, és egyéb érdekes dolgokat szervez. Nagyon örülne, ha valaki csatlakozna hozzá. Ha lesz időtök - és kedvetek - akkor ugorjatok be hozzá.

Ennyi is lettem volna mára. A fejezetet a hétvégén igyekszem majd megírni.
xoxo
N.

Tizenhatodik rész - A tánc

Helló ismét!

Igen tudom, nem rég tettem fel új részt, de úgy gondolom jövök nektek ennyivel, amiért ennyit késtem. 

Jó olvasást!

xoxo

N.

p.s.: A dalokat meg tudjátok nézni, ha rákattintotok a színezett írásokra. Ha esetleg nem találnátok meg, akkor kommentbe írjátok meg. 

p.s.2.: Nagyon szépen köszönöm hozzászólásodat Bright Angel. Nekem is nagyon hiányoztok! :')

             - Ashley, nem gondolod, hogy ez egy kicsit sok lesz? – kérdeztem húgomtól, amint észrevettem, hogy a vodka alapú koktélok csak úgy sorakoznak előtte. Egy percre veszem le róla a szemem, és máris hülyeséget csinál. Már értem, hogy anya miért nem engedi el sehova sem nélkülem.

             - Áhh, ugyan! – látszott rajta, hogy már nem túl józan, ezért kikaptam a kezéből a piás poharat.

             - Elég volt Ash! Már így is túl spicces vagy. Gyere velem a mosdóba – ez inkább parancsnak hangzott, mintsem kérésnek, de szerencsémre a húgom szót fogadott.

Beléptünk a mosdóba, és egy gyors arcmosás után, már teljesen józannak tűnt Ashley.

 - Nagyon sajnálom Kath. Nem akartam elrontani az estédet.

 - Nem rontottad el. Csodásan érzem magam – megsimogattam Ash arcát, majd visszamentünk a többiekhez. Egy kérdés viszont szöget ütött a fejembe. Vajon Dan miért nem vigyázott rá? Nem a saját felelősségemet akarom rá terhelni, csak hát... neki is óvnia kellene a barátnőjét a részegség ellen. Vagy csak én gondolom ezt így?

            Körülbelül fél órát maradtunk még a pizzázóban, majd elindultunk a szórakozóhely felé. Öt perc séta után megérkeztünk egy postához. Elég furcsa. Egy postahivatalban lesz megtartva a buli? Amint beljebb mentünk, választ kaptam kérdésemre. Nem. A hivatal felett van a buli. Az épület ugyanis emeletes. Felmentünk egy terembe, ahol színes diszkó lézerek világították meg a nagy helységet. A zene üvöltött, én pedig kezdtem egyre jobban érezni magam. Szememmel a vörös hajú fiút kezdtem keresni. Sehol sem láttam, mert nagy tömeg volt, ezért körbeálltunk és táncolni kezdtünk. Ash inkább Dan-nel táncolt, én pedig a lányokkal. Caroline nagyon dinamikusan táncol. Mint egy igazi kamasz. Vickie inkább szexin vonaglik. Én próbálok a kettő keveréke lenni. De vajon hol lehet Gery? Szerintem elég feltűnő lenne, ha itt lenne, mivel fehér pólója volt rajta. Hmm... és az az izmos felsőtest...

Ki kellett menjek a levegőre, mert hirtelen melegem támadt. A folyosó egyik oldala nem volt befalazva. Nekidőltem a rácsnak, és mély levegőket kezdtem venni.

             - Minden rendben? – kérdezte egy hang a hátamnál.

             - Igen – megfordultam, és szembe találtam magam Gery-vel. Meglepődtem hogy itt látom.

             - Azt hittem, hogy már nem is jössz. Biztos minden oké? – látom nagyon figyelmes. Vagy csak simán fel akar szedni. Nem tűnik olyan fiúnak, aki csak lyukra játszik.

             - Igen. Minden oké. Nem láttalak bent.

             - Én sem téged. De most, hogy így megtaláltuk egymást, mehetünk táncolni? – huncut mosoly jelent meg az arcán, ami szívdöglesztővé tette őt. Késztetést éreztem, arra, hogy megcsókoljam őt. De még nem lehet. Ehelyett inkább elfogadtam a meghívását, és bementünk táncolni.

            Először egy gyors szám ment, ezért ritmusosan elkezdtem vonaglani a zenére. Gery végig engem pásztázott sötét szemeivel. Én inkább csukott szemmel élveztem a zenét. Közben azon gondolkoztam, hogy vajon a másik Gery hol lehet? Ash azt mondta, hogy itt lesz ő is. Nem akarom magára hagyni a táncpartneremet, úgyhogy nem kérdezem meg Ashely-től. Biztos nem tudott eljönni. Miközben ezen gondolkoztam, egy lassúbb számot kezdett játszani a Dj. Először azon kezdtem agyalni, hogy nagyon ciki lenne, ha csak úgy hozzábújnék? Nem sokáig kellett ezen gondolkoznom, mert Gery közelebb jött hozzám, és a derekamra tette kezeit. Én a nyaka köré fontam a sajátjaimat, és így táncoltunk tovább. Egyszerre ringott a csípőnk. Éreztem a forróságot, amit a teste árasztott. Kezeit a derekamon tartotta, bár más, már rég a fenekemet fogdosná. Meghitt pillanat volt. Mélyen beszívtam illatát, amely először teljesen megrészegített. Lehunytam szemeim, és azt kívántam, bár soha ne érne véget ez a pillanat. Ám egyszer vége lett a dalnak, és ismét egy pörgősebb szám következett. Nem engedtem el őt, és ő sem engem. Szorosan öleltük egymást. Nem mondtunk semmit sem, csak élveztük a zenét, és egymást társaságát. Kinyitottam a szemem, és a többieket kezdtem keresni. Ashley még mindig Dan-nel táncolt, ők is össze voltak borulva – mint kocsma előtt a biciklik. Caroline és Vickie is talált magának partnert. Olyan idilli volt ez a pillanat. Órákig táncoltunk. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy fájni kezdett a talpam.

             - Tarthatnánk egy kis szünetet? Már nagyon fáj a lábam – mondtam Gery-nek.

             - Hát persze. Gyere, van itt a közelben egy kis park. Ott le tudsz ülni.

             - Oké, csak szólok a többieknek – Ashley-hez sétáltam, és miután közöltem vele, hogy egy kis ideig lelépek, Gery-vel karöltve kisétáltunk a postahivatalból.

            Két perc séta után megérkeztünk egy kis parkhoz. Kicsi volt, de nagyon tiszta, és zöld. Nem volt sok fa benne, se bokor. Inkább pázsit díszítette. A park szívében pedig egy emlékmű volt felállítva.

            A fiú leült egy padra, és az ölébe húzott. Mosolyogva a nyaka köré fontam a karomat, ő pedig a derekamon pihentette sajátját. Fejét a mellkasomnak döntötte, én pedig megcsókoltam feje búbját, és beszélgetni kezdtünk. Kicsit meglepődtem a közvetlenségén. Ma este láttam őt először, és most az ölében ülve beszélgetek vele. Biztos egy kurvának tart. Vagy lehet, hogy már megszokta. Elég nagy nőcsábásznak tűnik. Hallatszik a beszédén. Tudja mivel kell levenni egy lányt a lábáról.

            Egy ideig beszélgettünk, majd visszamentünk a buliba. Nem volt már kedvem táncolni, ezért inkább szóltam Ashley-nek, hogy mi lelépünk. A kocsit a pizzázó előtt hagytam, mert nem akartam ittasan vezetni. Greg hazakísért. Út közben is rengeteget beszélgettünk. Rájöttem, hogy jó a humorérzéke. Imádom a beszólásait! Roppant szórakoztató társaság, annyi szent!

            A házunk előtt megálltunk. Még mindig egymás kezét fogtuk, majd egymásra néztünk.

             - Szép a házatok – állapította meg. Egyet értettem vele.

             - Köszi. Gyere... – magam után vontam és leültünk a kertben, a pázsitra.

             - Van háziállatotok?

             - Igen. Van egy kutyusom. Thomas a neve. Neked van?

             - igen. Egy husky. Lana-nak hívják.

             - Nekem is husky-m van. Lana? Mint Lana Del Rey?

             - igen. A nővérem kedvenc énekesnője. Ő ragaszkodott hozzá.

             - Értem – folytattuk a beszélgetést. Sokáig beszélhettünk, mert már Ash is megérkezett. Nem hiszem, hogy észrevett minket. Nem volt egyedül. Dan is vele volt, és szinte tépték egymás ajkait. Hűha... ha jól látom, húgom már nem olyan ártatlan, mint amilyennek eddig hittem.

             - Későre jár – állapította meg Greg, amint megnézte az időt.

             - Igazad van. Ideje bemennem – mondtam, de Greg megfogta a kezem, és visszahúzott a fűre. Mélyen a szemembe nézett pajkos szemeivel, majd hozzám hajolt, és megcsókolt. Ajkai nedvesek voltak, és nagyon finomak. Először csak épp hogy hozzáérintette ajkait az enyémhez, de aztán nem váltunk el egymástól. Átöleltem, mert ismét érezni akartam a melegséget. Ledőltem a fűbe, és magammal húztam őt is, és tovább folytattuk csókunkat. Nem tudom meddig tarthatott, de mikor elváltak ajkaink, azonnal zsibbadni kezdett. Ezután egymás nyakára adtunk egy-egy forró puszit. Gyors tempóban haladunk. Nagyon gyorsban, de nem bánom. Vonzódom hozzá, és szerintem ő is hozzám. Jó vele.

            Egy telefonszám csere, és egy forró csók után én bementem, Greg pedig haza indult. El sem hiszem, hogy ilyen hamar találtam valakit. Nem tudom, mit hoz a jövő, de Greg rendes srácnak tűnik. Remélem nem fogok úgy járni vele mint Tyson-nal. Lehetett négy óra is, mikor ágyba bújtam. Nagyon fáradt voltam, úgyhogy nem telt sok időbe, hogy elnyomjon az álom.

A "szórakozóhely":